Nem új megállapítás, hogy egyetlen tudományág sem tud meglenni a tudományos munka segédeszközének számító szakbibliográfiák nélkül. Nincs ez másképp a szlengkutatásban sem. A jelen bibliográfia azzal a céllal készült, hogy számba vegye a magyar szlengről írott, illetve a szlengről magyar nyelven megjelent munkákat.
A szleng feltárását hazánkban manapság még meglehetősen sok elméleti és módszertani bizonytalanság terheli, de már vitathatatlanul megindult valamiféle kutatás, s talán nemsokára rendszeressé is válik a vizsgálódás. Ehhez azonban mindenképpen szükségesnek látszik az eddigi eredmények és a feltáratlan területek számbavétele, amelynek alapvető kelléke a szakterületet kellő mélységben és szélességben bemutató bibliográfia.
Annál is inkább szükségesnek látszik a magyar szlengkutatás forrásainak, publikációinak áttekintése, mert eddig egyetlen teljességre törekvő szlengbibliográfia sem jelent meg, a szlenget is bemutató bibliográfiáink, a szlengre vonatkozó könyvészeti megjegyzések és a magyar szleng irodalmára bővebben hivatkozó tanulmányok utalásai együttesen sem teljesek.
A jelen kötet összeállítása során természetesen fölhasználtam ezeket a forrásokat, valamint egyéb meglévő nyelvtudományi bibliográfiáinkat. Egy részük nagyobb mennyiségű használható adatot tartalmazott 1. jegyzet, de többségük csak egy-két címmel gazdagította gyűjteményemet 2. jegyzet. A nem nyelvtudományi céllal összeállított bibliográfiák közül -- "A magyar nyelvű kriminalisztikai szakirodalom bibliográfiájá"-t (Bp., 1956) kivéve -- szlengre vonatkozó adatot nem vagy csak egyet-egyet tartalmazó munkák 3. jegyzet kerültek a kezembe.
Igyekeztem összegyűjteni nemcsak a nyomtatott, hanem a szakirodalomban nem szereplő kéziratos munkákat is, hisz ezek számottevő hányada hiteles, megbízható, és többnyire új nyelvi anyagot tartalmaz. A felsőoktatási intézményekben készült dolgozatok adataihoz az intézmények magyar nyelvészeti tanszékei segítségével jutottam hozzá. A főiskolákhoz, egyetemekhez elküldött körlevelemre értékes adatokkal szolgáltak az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (Győr, Unti Mária), a Bessenyei György Tanárképző Főiskola (Nyíregyháza, Mizser Lajos), a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (Szombathely, Szabó Géza), a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola (Kaposvár, Fülöp László), az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola (Eger, Vargáné Raisz Rózsa), az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola (Szekszárd, Orbán György), a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola (Békéscsaba, Virágné Horváth Erzsébet) magyar nyelvi tanszékei, valamint az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Könyvtára és a szegedi Somogyi-könyvtár. Munkájukat e helyen is szeretném megköszönni.
Nyelvész kollégáim közül is sokak segítségére számíthattam: eljuttatta hozzám szleng témájú publikációinak listáját Bachát László, Balázs Géza, Bana Sándorné, Grétsy László, Hajzer Lajos, Kemény Gábor, Kovalovszky Miklós, Lanstyák István, Mizser Lajos, Molnár Zoltán Miklós, Pusztai Ferenc, Szabó Dávid és Szűts László. Fáradozásukért őket is köszönetet illeti.
Külön szeretnék köszönet mondani Weszelitsné Lakos Katalinnak, az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Könyvtára vezetőjének megértő támogatásáért, Hoffmann Ottónak, aki rendelkezésemre bocsátotta évtizedek alatt összegyűlt gazdag szlengbibliográfiáját, és Gedényi Mihálynénak, aki révén a kutatók számára egyelőre még zárolt Gedényi-hagyatékhoz is hozzáférhettem. Régi tolvajnyelvi szójegyzékeink latin címeinek magyarra fordítását Tegyey Imre végezte el, szívességéért neki is köszönettel tartozom.
A bibliográfiában szereplő művek jellegéről:
Az itt közreadott kötet tartalmaz minden olyan szótárt, könyvet, könyvrészletet, tanulmányt, ismeretterjesztő és egyéb cikket, kéziratos munkát, disszertációt, diákköri és szakdolgozatot stb., amelyben a szlengről, a szlengnek a nyelvrétegek közötti helyéről valamilyen nyelvi-nyelvészeti jellegű megjegyzés található. A szleng fogalmát meglehetősen tágan értelmeztem, belefoglalva számos olyan területet is, amely a hagyományos szlengkutatás érdeklődési körén kívül esik, például a népnyelven, szaknyelveken belüli szleng, az ún. tréfaszók, a ragadványnevek szlengben használt változatai (pl. az iskolai ragadványnevek) stb. Nem vettem föl viszont a bibliográfiába olyan műveket, melyeket ugyan meg szoktak említeni a szlenggel kapcsolatosan, ám szerintem nem érintik a szleng kérdéskörét. Ezek közé főleg a budapesti nyelvet és a fiatalok nyelvhasználatát nyelvhelyességi szempontból vizsgáló (leginkább az idegen szavakat és a durva, trágár nyelvhasználatot elítélő) nyelvművelő, népnevelő írások tartoznak.
Kimaradtak a bibliográfiából azok a munkák is, amelyekben a szleng nem nyelvi-nyelvészeti megközelítésben szerepel: szépirodalmi művek, riportok, riportkötetek, szociográfiák stb. Ilyen jellegű munkákat -- amelyek természetesen bőven tartalmazhatnak szlengszavakat, kifejezéseket -- csak akkor szerepeltetek a bibliográfiában, ha a mű szótár részt is tartalmaz, illetve, ha a benne előforduló szleng anyag valamilyen oknál fogva (gazdagsága, régisége stb.) külön említést érdemel, és nyelvészeti irodalmunkban még nem utaltak rá.
Nem kerültek bele a bibliográfiába a különböző értelmező, nyelvjárási és történeti-etimológiai szótáraink sem (ÉrtSz., ÉKsz., ÚMTsz., TESz. stb.), bár ezekben is számtalan szlengszó található. A lexikonok, enciklopédiák közül csak a szlengről érdemben szólókra történik hivatkozás.
A bibliográfia legkorábbi adatai 1775-ből valók, a kézirat lezárása, az utolsó adatok felvétele pedig 1996. szeptemberében történt.
A feldolgozás és a közzététel módjáról:
A jelen kötet jellegét tekintve részben annotált, betűrendes biblográfia, melyet -- elsősorban a magyar szlengirodalom meglehetősen homogén jellege miatt -- nem osztottam tematikus fejezetekre. A benne szereplő műveket szerzőjük neve, vagy ha ez nem ismeretes, illetve ha nem szerző által jegyzett munkákról van szó, címük alapján soroltam be. A mű címe a besorolás alapja abban az esetben is, ha a (leggyakrabban könyv) készítője nem az írta, hanem a gyűjtötte, szerkesztette, válogatta, összeállította stb. jelzéssel van feltüntetve.
A szerzők nevét mindig az adott műben szereplő változatban szerepeltetem, a betűrendben figyelembe véve a nevek előtt álló megkülönböztető (ragadványnévre, férjezettségre stb. utaló), de a névhez tartozó betűket is. Ebből következően előfordul, hogy egy keresett szerző művei két helyen is szerepelnek a bibliográfiában (pl. Kiss Károly és T. Kiss Károly). Az ilyen esetekben mindig található utalás a név másik változatára is. A szorosan nem a névhez tartozó, kiegészítő elemeket (leggyakrabban a dr.-t), amennyiben a bibliográfiai tétel első szavaként szerepelnének, elhagytam.
Az egy-egy szerző neve alatti bibliográfiai tételek és utalások sorrendje a következő: 1. a szerző saját művei betűrendben (a betűrendben a címkezdő névelőket is figyelembe vettem); 2. társszerzőkkel együtt írott művei, illetve utalás ezekre a művekre (teljes címleírás csak a sorrendben első helyen szereplő szerzőnél található); 3. utalás nem szerzőként jegyzett alkotásaira; 4. utalás az adott szerzővel valamilyen kapcsolatba hozható további művekre (például vele készült interjúkra).
A címleírásokban a magyar nyelvtudomány hagyományos jelölési rendszerének a Magyar Nyelvjárásokban alkalmazott változatát használtam. A szerző és a mű címe között vessző, a közlemény és lelőhelye között kettőspont áll; a folyóiratok, sorozatok évfolyamait, köteteit arab, a többkötetes könyvek egyes köteteit római számmal jelöltem (pl. Angyal Endre, Röpcsi: Nyr. 77 (1953): 313--4; Grétsy László, Ifjúsági nyelv: NyKk. I, 968--72). A címeket a mű belső címlapján vagy az első oldalán szereplő változatban adtam meg. Előfordul, hogy a tartalomjegyzékben szereplő vagy a borítón és a belső címlapon levő cím nem egyezik meg. Ezekben az esetekben a tanulmány, fejezet előtt álló, illetve a belső címlapon olvasható változatot fogadtam el jónak.
Minden bibliográfiába felvett művet igyekeztem kézbevétellel ellenőrizni. Ahol erre nem volt lehetőség (például az egyes felsőoktatási intézmények könyvtárainak kéziratai esetében), az adatszolgáltatótól kapott adatokat hitelesnek fogadtam el mind a címleírás, mind a mű témájának a szleng körébe sorolását illetően (még ha cím alapján ez nem is tűnt teljesen biztosnak). A kézbevétellel nem ellenőrzött tételeket a cím után álló *-gal jelöltem meg. A nem ellenőrzött munkák túlnyomó többsége szakdolgozat vagy más kézirat, de akad köztük néhány olyan régebben vagy külföldön megjelent tanulmány is, melyekre a szakirodalomban már történt hivatkozás, de felkutatásuk eddig nem sikerült.
Kéziratban lévő műveket csak abban az esetben vettem fel a bibliográfiába, ha nyilvántartott, könyvtárakban hozzáférhető példányai is vannak, illetve ha nyelvészeti tanulmányokban már hivatkoztak rájuk.
Kis Tamás
Jegyzetek:
1. A Pallas Nagy Lexikona. XVI. kötet. Bp., 1897. 248 (Tolvajnyelv c. a.); Bálint Kelemen, Tolvajnyelv: Nyr. 26: 175; A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Összeállitotta Sági István. (MNyTK. 18. sz.) Bp., 1922. 38; Csefkó Gyula, Adalékok tolvajnyelvi szótáraink könyvészetéhez: MNy. 21: 70--2; Bárczi Géza: MNyTK. 29. sz.; uő: MNy. 46: 276--7; Loványi Gyula, A magyar szótárak könyvészetéhez: MNy. 48: 200; A magyar stilisztika útja. Szerk. Szathmári István. Bp., 1961. 554, 556, 584, 625; A magyar szaknyelvkutatás bibliográfiája. Szerk. Csörögi István--Nagy Ferenc. (NytudDolg. 31. sz.) Bp., 1980; Temesi MIhály, A magyar nyelvtudomány. Bp., 1980. 249--50, 382 (352. jegyz.); Kis Tamás, A magyar szlengszótárak: MNyj. 32 (1995): 79--94. Fülöp László, Névtani dolgozatok a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán: NÉ. 9 (1984): 127--31; Névtani témájú szakdolgozatok a jászberényi Tanítóképző Főiskolán (1974--1991). (Főiskolai Kiadványok 8. sz.) Jászberény, 1991; Zimányi Árpád, Szókincstani vonatkozású nyelvművelő cikkek a napi- és hetilapokban 1945 és 1985 között: Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei XX. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. Eger, 1991. 71--82. Jó hasznát vettem Szenczi Gergely kéziratban lévő záródolgozatának is: A Magyar Nyelv és a Magyar Nyelvőr szleng témájú publikációi. Debrecen, 1995. -- [VISSZA a szöveghez]
2. Nyelvművelő tanulmányok és cikkek sajtószemléi: Sebestyén Árpád: MNy. 57 (1961): 108--19, 250--7, 367--77; Kovalovszky Miklós: Nyr. 77 (1953): 229--35, 78 (1954): 26--33, 191--6; Bencédy József: Nyr. 79 (1955): 242--6, 359--65, 466--73, 80 (1956): 381--6, 482--8, 81 (1957): 496--503; 85 (1961): 356--65, 87 (1963): 477--89, 91 (1967): 80--91, 93 (1969): 147--59, 96 (1972): 105--20, 99 (1975): 95--110, 100 (1976): 479--98, 105 (1981): 236--51; Novotny Júlia: Nyr. 108 (1984): 108--26; Zimányi Árpád: Nyr. 112 (1988): 100--17, 492--503, 115 (1991): 272--83, 118 (1994): 367--8, 461--70, 120 (1996): 108--17; Fábián Pál, A magyar stilisztikai kutatás eredményei 1956 és 1969 között: MNy. 65 (1969): 479--98. Vas megye nyelvészeti irodalma. Összeállította: dr. Köbölkuti Katalin. Szombathely, 1988; Felsőoktatási intézmények nyelvjárási témájú kéziratainak bibliográfiája. Bp., 1987; Mizser Lajos, Névtani témájú szakdolgozatok a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének könyvtárában: NÉ. 8 (1983): 113--8. [VISSZA a szöveghez]
3. A Belügyi Szemle (Rendőrségi Szemle) 1957--1977. évi cikkeinek összesített tartalommutatója. Összeállította: dr. Baranyó György r. őrnagy. BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség, 1978; A Belügyi Szemle 1978--1984. évi cikkeinek összesített tartalommutatója. Összeállította: Ujhelyi Gabriella. BM Könyvkiadó, 1986. [VISSZA a szöveghez]