A MAGYAR KATONAI SZLENG

IV.

10.1. Nyelvészeti közhely, hogy a csoportnyelvek a köznyelvtől vagy a nyelvjárásoktól csak szó- és kifejezéskészletükben térnek el, önálló nyelvtanuk nincs. Ennek a tételnek az igazságát jól mutatja a finnországi svéd anyanyelvű katonák beszéde is, akik a finn katonai szleng szavait svéd bázisnyelvükbe illesztve használják (PENT. 11).

A magyar katonai szleng is főként szókincsével és frazémáival jellemezhető, még ha hangtani és mondattani téren is találkozunk néhány speciális formával. A hangtani és mondattani jellegzetességek azonban elszigeteltek, nem terjednek ki a nyelvhasználat egészére, csak bizonyos helyzetben fordulhatnak elő.

Hangtani sajátosságként tarthatjuk számon a laktanya környékén beszélt nyelvjárás utánzását a katonai szlengben. Ez alkalmilag tűnik csak föl, főleg ha a közelből bevonult katonát akarnak kicsúfolni így. Katonakoromban a szombathelyi laktanyában ilyen volt a v előtti zöngésítés mint a nyugati nyelvjárás egyik legfeltűnőbb jelensége: huzsvét, ödven, od van stb. Az ilyen utánzások során még az ë ejtése is megvolt az egyébként ezt nem használóknál is (lëgvár). Az idézett szavak, melyeket nyelvjárási jövevényszónak is tekinthetünk, csak alkalmilag válnak szlengszóvá; jelentésük nem változik, a szociolektusba való bekerülésüket gúnyos stílusárnyalatuk mutatja.

Az alegységnél szolgálók nyelvjárásiassága is elterjedhet a közösségben (Beállnyi! Kiigazodnyi! Nem mozognyi! Feltakarnyi!) ugyanúgy, mint a parancsnokok által jellegzetesen ejtett szó vagy kifejezés. Ilyen volt például a Jaóska tä, kinyomom a szemed, mint a fogkrémet! szólás megszólítás része, vagy az Úgy! 'rendben, oké' szónak csak szakaszunkban használt atty, ougy-szerű ejtésváltozatai, melyek szakaszparancsnokunk utánozhatatlan ejtését voltak hivatottak megközelíteni.

Játékosságból ered a ne akaszcs ki! 'ne dühíts!' és a szivattyú 'kitolás' speciális ejtése. Ez utóbbiban az utolsó szótag helyett néha egy tyú-szerű füttyöt ejtettünk.

Az alaktan terén a később bemutatandó szóalkotásmódokon túl nemigen találni egyéb jelenséget. Adataim közül a nem biri 'nem bírom [!]' igei személyragját említhetem itt, valamint az agyilag zokni/gatya kifejezésben található, a katonai szlengben egyébként nem produktív modáliszi-esszívuszi ragot. Található még két, az összetételek utótagjaként sajátos jelentésben rögzült szó: a -gép 'valamivel sokat, intenzíven foglalkozó személy'-t (kavarógép, nyalizógép, bélgép; vö. a diáknyelvből már a századfordulón: magológép Nyr. 37: 126), a többesszámú -hegyek pedig 'sok'-at jelent (kajahegyek, sorakozóhegyek).

A mondatszerkesztési sajátosságok közül különösen a felszólításra vagy az annak helyén álló szerkezetekre utalnék: Két ember csinálja meg (= valaki csinálja meg; a Két ember! felszólítás a korábban elhangzott parancsra utalva önmagában is jelenthet noszogatást); Majd én megcsinálom (= csináld meg); meg lehet csinálni (= ua.). Tagadás, tiltás helyett használatos a Jó, hogy nem már (pl. Jó, hogy nem már alszol = ne aludj!); a volt (pl. Volt megdumálni? = ne beszéljen vissza!); a mert majd (pl. mert majd megcsinálom = nem csinálom meg); a nehogy már (pl. nehogy már megcsináljam = nem csinálom meg). Igenlésre a Még jobban! vagy a Még ...-bb! (pl. Elovastad? Még jobban! vagy Még elebb! = igen) szolgál (ld. még KSZIL. 49–50).

A teljesség kedvéért említést érdemel néhány sajátos vonzat is. Valószínűleg a "nekem mindegy", "nekem nyolc" analógiájára fejlődött a neked annyi/butt 'véged van, megjárod'. A vonzat változásával a kitáraz 'kiüríti a lőszert a tárból' ige jelentése is megváltozott: kitáraz valakin 'lelő' (Haver, dugulj el, mert kitárazok rajtad!).

E helyen említek meg két nyelvhasználati érdekességet is, amelyek jellegzetesen a katonai szlenghez kapcsolódnak. Az egyik, hogy (különösen az utolsó időszakát töltő) katona szívesen beszél magáról egyes szám harmadik személyben: A vén tápos ledikózik! 'Lefekszem egy kicsit'; Lehet fölhozni a reggelit az öregnek! 'Hozd fel a reggelimet!' stb.

A másik ilyen sajátosság a magázás használata. A hivatalos szabályok előírják a katonák között a magázást, ez azonban csak szolgálati helyzetben, parancsnok és beosztott viszonyában, vagyis a hatalom kölcsönös magázódásban is kifejeződő asszimmetriájában valósul meg (ld. még KSZIL. 53–4). Ha a sorkatonák egymás között, minden formális és informális hierarchiát figyelmen kívül hagyva használják, tréfás, csipkelődő kifejezés születik általa. A magázódó szólásmódok általában elhangozhatnak a parancsnok és beosztottja között is, tehát a hivatalos nyelvből való átvétel egyik eseteként is számon tarthatjuk őket (vö. Hogyan lett ez magának meghatározva?! 'Végezze a parancsnak megfelelően!' –> 'Hékás, miért nem úgy csinálod, ahogy mondtam?' ld. még a 10.4. III. pontban).


TOVÁBB