A jelen tanulmány azoknak a nyelvészeti kérdéseknek a megfogalmazására irányul, melyek a konnektorok vizsgálata során, illetve e vizsgálat eredményeképpen vetődnek fel. A megfogalmazott kérdések egy részére megkísérel egyúttal választ is adni, vagy legalábbis adalékokkal szolgálni a válaszadáshoz, több esetben azonban kénytelen beérni a problémafelvetéssel, a kutatás (követett vagy kívánatos) irányainak jelzésével.

Az első feladat természetesen annak meghatározása, hogy mit értünk konnektor alatt, s egyúttal azt is át kell tekintenünk, hogyan kezeli ezt a kategóriát a szakirodalom. Ezt követően meg kell fogalmaznunk, hogy miért tartjuk lényegesnek és aktuálisnak az e tárgykörben folytatott vizsgálódást.

Az utóbbi kérdésre persze a rövid indokláson túl a tanulmány egészének kell választ adnia, ezért a munka szervezőelvét annak a haszonnak a keresése határozza meg, melyet a nyelvre irányuló elméleti és alkalmazott kutatások számára a konnektorok vizsgálata, működésük pontos és explicit megragadása jelenthet.

Ez a könyv bizonyos tekintetben egy korábbinak, a 2001-ben megjelent Le champ lexical de mais-nek a folytatása, ugyanis kiindulópontját azok az általános problémák adják, melyeket ott a francia nyelv értelmezési tartományán alapvetően lexikológiai céllal vizsgált jelenséghalmazzal kapcsolatban tártam fel. Ehelyütt az időközben magyar nyelven megjelent publikációim idevágó elemeit is szintézisbe foglalom. Az olvasó felfigyelhet a francia nyelvi jelenségek elemzésének markáns jelenlétére, illetve a francia nyelvészeti diskurzusra való reflektálás súlyára a műben. Ez nem véletlen: ez a kitekintés, ha nem is mentes némi egyoldalúságtól, a magyar nyelvészeti és szövegtani kutatások számára minden bizonnyal nagy haszonnal járhat.

A mű három fő fejezetre tagolódik: az elsőben a konnektor meghatározásával és működésének általános feltételeivel, a másodikban rendszernyelvészeti aspektusaival, a harmadikban pedig a vele kapcsolatos szövegszerkezeti kérdésekkel fogunk foglalkozni. Így mind grammatikai és lexikológiai, mind pragmatikai, mind pedig szövegtani kérdéseket is érintünk majd. Az egyes fejezetek végén rövid összefoglaló és a tanulságok levonása igyekszik a műben való tájékozódást megkönnyíteni.

A tárgy sokoldalúsága aligha engedné meg, hogy dogmatikusan kövessünk valamely szűkebb nyelvészeti elméletet, sőt: interdiszciplinaritást tesz szükségessé, és az egyes problémák megoldásának keresése elkerülhetetlenül heurisztikus eljárásokhoz vezet. Fő referenciális keretként mindazonáltal a PETŐFI S. János nevéhez fűződő szemiotikai textológiát tekinthetjük.

*

E könyv megszületésében döntő szerepe volt Békési Imre ösztönzésének, figyelmének, támogatásának, és annak is, amit — közvetlen és áttételes formában — tőle tanultam. Őt illeti tehát első helyen köszönet, úgy is, mint első olvasóim és bírálóim egyikét. Köszönettel tartozom Petőfi S. Jánosnak, Szikszainé Nagy Irmának és Dobi Editnek, akikkel az Officina Textologica szakmai műhelyében működhettem együtt. Barátságuk s a nekik köszönhető inspiráló légkör munkám során mindvégig meghatározó volt. Köszönet illeti Tolcsvai Nagy Gábort és Boda István Károlyt munkám alapos tanulmányozásáért, értékes észrevételeikért, melyeket, amennyire lehetett, igyekeztem a végső szövegváltozat elkészítésekor tekintetbe venni, s amelyeket további kutatásaim szempontjából is fontosnak tartok. Kiss Sándorral igen tanulságos beszélgetéseket folytathattam a jelen munka előzményét jelentő és részleteiben itt is felidézett francia nyelvű könyvem írásakor — köszönet érte. Köszönöm Reszegi Katalin korrektori munkáját is. Mindazért, ami e könyvben bírálat tárgya lehet, természetesen kizárólag a szerző felelős.

A könyv írása során a Békésy György Ösztöndíj támogatását élvezhettem. Munkámban részben azon kutatásaim eredményei is megjelennek, melyeket a Fondation de la Maison des Sciences de l’Homme (Párizs) meghívott kutatójaként végeztem.

Végül, de korántsem utolsó sorban, el kellene mondanom, mennyi mindent köszönhetek Csűry Andreának, feleségemnek és nyelvész-munkatársamnak.

Abstract
Small book on connectives

Although connectives are small elements of discourse, their study is of greatest importance owing to their key role in text meaning and coherence relations. However, there is still plenty of work to do in their research. First, there is no universally acknowledged definition of what should be meant by connective, and one can find mostly partial approaches whenever phenomena related to this category become the subject of any research. Findings and descriptions of the function of connectives and lexical elements in this role contain many inaccuracies and unfounded generalisations. The present study is intended to be a contribution to working out definitions and problems concerning connectives by placing all linguistic issues to be raised in the adequate, i. e. textological, framework of investigation.

Chapter 1 deals with the notion of connectives and with the peculiarities of their function and use. After a survey of several approaches connectives are defined (partly according to relevance theory) as a function in the text structure fulfilled by units with a procedural meaning and used for optimizing information treatment. This category is identified as one of the subsets of complete text constituent marking functors and to be considered in the largest category of text structuring elements. We point out the anaphoric nature of connectives and argue for a multi-level representation of the relation of conjuncts.

In chapter 2 we examine the place of connectives in the linguistic system. A certain ambiguity will be unavoidable here inasmuch as we intend to characterise not only the function of connectives themselves but also the classes of linguistic items usually appearing in this function. In this sense we have to deal with the semantics of connectives, i. e. the problem of relation types and the interpretation instructions conveyed by different lexical items. As an example, one of the basic semantic relation marked by connectives, namely, contrast, is defined and described at some length, in order to present its underlying relationships as well as its surface realisations. Contrast can be defined in an exact way as a binary relation of concepts founded on negation. It is demonstrated how contrast-marking connectives mobilize underlying contents (implications or expectations). Since it is often difficult to access these explicitly non-manifest contents, there are several approaches to the interpretation of contrast. Apart from criticizing the argumentativist and the syllogistic ones we emphasize the role of conceptual schemata.

In chapter 3 we focus on text structure. After an analysis and demonstration of how partial semantic structures of discourse may be muddled up, we take into account the difficulties and possibilities of localizing and delimiting the poles of connectives. We describe an XML-based annotation tool the use of which permits to put further research on connectives on an empirical basis by the use of appropriately tagged corpora. We look for semantic and formal criteria in the text structure which are necessary to identify discourse constituents connected by connectives in a consistent and unambiguous way. We also reconsider the lexical characteristics of items in the role of connectives in order to highlight their specific potential for the articulation of a given context.