(ZIP | PDF | MEK)

Adalékok a magyar nyelvészet szövegtani diszkurzusához

Három közelítés

 

 

Szerkesztette

Petőfi S. János

 

 

Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék

Debrecen, 2005

 

Officina Textologica 11.

Főszerkesztő:
Petőfi S. János

Szerkesztőbizottság:
Hoffmann István
Kertész András
Kiss Sándor
Kocsány Piroska
Pelyvás Péter
Szikszainé Nagy Irma
Sztanó László

Technikai szerkesztő:
Dobi Edit

Kuki Ákos

 

Borítóterv:
Varga József

 

A kötetet lektorálta:
Csűry István

 

 

Ez a kiadvány az OTKA (T 43350) támogatásával készült

 

 

ISSN 1417–4057
ISBN 963 472 906 1
Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék
Nyomta a Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Bt.

 

Tartalom

 

Előszó   7

 

Kocsány Piroska

A szövegtan leírása, filozófiája és gyakorlata Gondolatok Szikszainé Nagy Irma, Petőfi S. János és Benkes Zsu­zsa, valamint Tolcsvai Nagy Gábor könyvéről     9

 

1. Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan     9

 

2. Petőfi S. János—Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései   20

 

3. Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv szövegtana     35

 

***

 

Szikszainé Nagy Irma

Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre     53

 

1. A szöveg kompozicionális egységeiről másképp gondolkodva — Petőfi S. János Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram és Petőfi S. János—Benkes Zsuzsa A szöveg megközelítései című kötetei kapcsán     53

 

2. Fehér Erzsébet A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben című tudománytörténeti vázlata kapcsán — a szövegszintekről     62

 

3. Tolcsvai Nagy Gábor szövegtani tárgyú könyvei kapcsán a szöveg elhatároltságáról és szerkezeti egységeiről — némiképp másként gondolkodva   66

 

4. A retorikai kérdésről — kicsit másképp Kocsány Piroskának a Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus című monográfiája retorikus kérdésről vallott felfogása apropóján     72

 

***

 

Tolcsvai Nagy Gábor

Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban    81

 

1. de Beaugrande, Robert-Alain—Dressler, Wolfgang U.:  Bevezetés a szövegnyelvészetbe     83

 

2. Petőfi S. János: Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram; Petőfi S. János—Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései. Kérdések – válaszok. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba.     86

 

3. Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan   91

 

4. Fehér Erzsébet: A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. Tudománytörténeti vázlat.      96

 

5. Kocsány Piroska: Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus     102

 

Officina Textologica 11. Abstract 109

 

 

Előszó

1. Az Officina Textologica első kötetében vázolt program egyik pontja az volt, hogy diszkussziót kell kezdeni a magyar nyelvű szövegtani munkákról. Ennek a programpontnak a megvalósítása lett volna a célja a tervezett 11. kötetnek, amelynek a felépítése Tolcsvai Nagy Gábor itt közölt tanulmánya Bevezetőjének alapján így írható le:

 

Kilenc különböző szövegtani munkáról hat szerző kísérel meg társalgást folytatni, a többiekéről véleményt mondani, majd a kapott véleményekre válaszolni. A válaszoló értelmezéseknek, társalgó vitáknak ez a fegyelmezett, de paradigmatikusan nem zárt rendszere a magyar nyelvtudományban talán újdonságnak számít, jóllehet ez az eljárás a nemzetközi tudományos életben gyakorlat.

Az elmúlt időszakban nálunk inkább csak egyetemi és akadémiai minősítő folyamatok leképeződését kaphatta olvasásra és megértésre a közvetlenül nem érintett, a disszertáción túl az opponensi vélemények és a válaszok megjelentetésével (ha mindez egyáltalán megjelent). Ám tudjuk, az ilyen vitáknak más tétje is van, mint maga a tudományos diszkurzus. Ezért — legyen bármi eredménye is a társalgó vitáknak — maguk az értelmezések egymásnak válaszoló körei, azok olvashatósága bizonnyal nem lesz tanulság nélküli.

Aligha állíthatjuk, hogy az ebben a vitában résztvevők egyazon elméleti iskolát képviselnek, ám az is nyilvánvaló, hogy az elfogadó és befogadó magatartás minden érintettre jellemző. Mindkét karakterisztikum biztató: az első a nyitottságot a saját nézőpont kidolgozásának szükségességében erősíti meg, a második az első más nézőpontokhoz való viszonyításáéban. Már a régiek is tudták, hogy az így röviden összefoglalt jellemzők nélkül tudományos megismerés nincsen.

 

A kiválasztott szerzők és művek a következők voltak:

 

de Beaugrande, Robert-Alain—Dressler, Wolfgang U. 2000. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Budapest: Corvina.

Fehér Erzsébet 2000. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. Tudománytörténeti vázlat. NytudÉrt 147. sz.

Kocsány Piroska 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. NytudÉrt 151. sz.

Petőfi S. János 1997. Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. Officina Textologica 1. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó.

Petőfi S. János—Benkes Zsuzsa 1998. A szöveg megközelítései. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba. Iskolakultúra. Budapest: Aduprint Kiadó.

Szikszainé Nagy Irma 2004. Leíró magyar szövegtan. Budapest: Osiris Kiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 1994. A szövegek világa. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

 

Az első kettő történeti-tematikus jellegű mű, a többi a szó szűkebb értelmében vett szövegtani monográfia.

 

2. A tervezett kötetet sajnos nem sikerült az elképzeléseknek megfelelően megvalósítani. Külső körülmények miatt az első kör valamennyi írása sem készülhetett el elfogadható határidőre, s így a második körről sem lehetett szó, mert a határidő ahhoz szükséges meghosszabbítását adminisztratív korlátok nem tették lehetővé.

Minthogy azonban az elkészült három írás önmagában is sajátos egységet képez, elhatároztuk ezek megjelentetését. Ezeket az írásokat veszi kézbe ezzel a kötettel az olvasó. 

 

3. A három közelítés felépítése különböző. Egyrészt azáltal, hogy de Beaugrande—Dressler kötetével csak Tolcsvai Nagy foglalkozik. Másrészt azáltal — és ez a lényeges eltérés —, hogy a három szerző eltérő módon közelít a tárgyalt művekhez: Kocsány Piroska a szóban forgó műben használt alapfogalmakra reflektál, Szikszainé Nagy Irma azt keresi, hogy a tárgyalt szerzők mi módon használják azokat az alapfogalmakat, amelyeket ő maga is használ, Tolcsvai Nagy Gábor pedig valamennyi tárgyalt műben ugyanarra a hat kérdésre keresi a választ. Így ez a három írás együttesen ideális közelítés a tárgyalt művekhez, és ideális bevezetés e diszkusszió — valamilyen formában minden bizonnyal létrejövő — folytatásához, amely majd figyelembe veszi az újabban megjelent/megjelenő szövegtani munkákat is.

 

Abstract

1. One of the main points of the project outlined in the first volume of Officina Textologica was the necessity of discussion about textological works written in Hungarian. This task was described in detail in the introduction of Gábor Tolcsvai Nagy’s essay, presented in this volume, as follows:

 

Six authors will try to discuss nine different textological works, form an opinion about the works of the others, and answer the questions addressed to them. This organized but paradigmatically open system of answering interpretations and conversational debates is widely accepted in international scientific practice, even though it may seem a new initiative in Hungarian language research.

...

Although we could not say that the participants of the debate represent the same theoretical school, it is obvious that they are willing to accept and accommodate the opinion of the others. As regards the outcome, both characteristics are promising: acceptance needs the elaboration of a firm standpoint of one’s own, and accommodation involves the adoption of the different standpoints of the others. It has been well known since antiquity: there is no scientific research and development without these qualities.

 

The selected authors and titles were as follows:

 

de Beaugrande, Robert-Alain—Dressler, Wolfgang U. 2000. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. [Introduction to Textology.] Budapest: Corvina.

Fehér Erzsébet 2000. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. Tudománytörténeti vázlat. [A Historical Outline of the Foundations of Text Research in Hungarian Linguistics.] NytudÉrt 147. sz.

Kocsány Piroska 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. [Text, Text Type, Sense: Saying as a Specific Type of Text.] NytudÉrt 151. sz.

Petőfi S. János 1997. Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. [A Polyglot Text Linguistic-Textological Research Project.] Officina Textologica 1. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó.

Petőfi S. János—Benkes Zsuzsa 1998. A szöveg megközelítései. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba. [Different Approaches to the Text: An Introduction to Semiotic Textology.] Iskolakultúra. Budapest: Aduprint Kiadó.

Szikszainé Nagy Irma 2004. Leíró magyar szövegtan. [Descriptive Hungarian Textology.] Budapest: Osiris Kiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 1994. A szövegek világa. [The World of Texts.] Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. [Textology of the Hungarian Language.] Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

 

The first two titles have a historical-thematic approach, and the others are textological monographs in the usual sense.

 

2. Unfortunately, we were not successful in carrying out our intentions concerning the planned volume. Even some of the essays of the “first round” could not be completed and by the deadline. Owing to certain administrative limitations, we could not extend the deadline, so a “second round” (i.e. when the authors could have reflected on the opinions of the first round) was completely impossible. But, since the three essays completed form a characteristic unit as they stand, we decided to publish them in this volume of Officina Textologica.

 

3. In the essays the authors follow different approaches. Firstly, only Gábor Tolcsvai Nagy discusses the book by de Beaugrande and Dressler. Secondly — and this is of major importance —, Piroska Kocsány examines the basic concepts of the works she deals with, Irma Szikszainé Nagy compares the use of basic concepts in her own two books with that in the analyzed works, and Gábor Tolcsvai Nagy seeks for the appropriate answers to six questions in all selected works. Accordingly, the three essays can be considered as a perfect combination of approaches to the selected works as well as an ideal introduction to the planned type of discussion described above. This, we firmly hope, will continue in the future when further textological works can also be taken into account.