(ZIP | PDF | MEK)

Csűry István

 

Kis könyv a konnektorokról

 

 

 

 

Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék

Debrecen, 2005

 

Officina Textologica 13.

Főszerkesztő:
Petőfi S. János

Szerkesztőbizottság:
Hoffmann István
Kertész András
Kiss Sándor
Kocsány Piroska
Pelyvás Péter
Szikszainé Nagy Irma
Sztanó László

 

Borítóterv:
Varga József

 

A kötetet lektorálta:
Békési Imre
Tolcsvai Nagy Gábor
Boda István Károly
 

 

 

Ez a kiadvány az OTKA (T 43350) támogatásával készült

 

 

ISSN 1417–4057
ISBN 963 472 946 0
Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék
Nyomta a Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Bt.

Tartalom

 

TARTALOM 3
1. BEVEZETÉS 7
2. MI A KONNEKTOR? 9
2.1. A TERMINOLÓGIAI SOKFÉLESÉG BEMUTATÁSA 10
2.1.1. A konnektor terminus különböző alkalmazásai a nyelvészetben 10
2.1.2. Példák a konnektor terminus használatára a magyar szövegtani irodalomból 12
2.2. A SZÖVEGSZERVEZŐ ELEMEK OSZTÁLYOZÁSA ÉS A KONNEKTOR FOGALMÁNAK ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSA 16
2.3. LOGIKA VS TERMÉSZETES NYELV 19
2.4. A KONNEKTOROK MŰKÖDÉSÉNEK MECHANIZMUSA ÉS HATÓKÖRI KÉRDÉSEI 21
2.4.1. A konnektorfunkció sajátosságai és a konnektorok anaforikus természete 21
2.4.2. A verbális tömböktől a fogalmi entitásokig 26
2.5. KONKLÚZIÓ: A KONNEKTOROK MIBENLÉTE ÉS TANULMÁNYOZÁSÁNAK AKTUALITÁSA 29
3. A KONNEKTOROK A NYELV RENDSZERÉBEN 31
3.1. A KONNEKTOROK JELEZTE SZEMANTIKAI (LOGIKAI, PRAGMATIKAI) RELÁCIÓK 31
3.1.1. A relációtípusok kérdése 31
3.1.2. A lexikai egységek interpretációvezérlő sajátosságainak kérdése 33
3.1.3. Példa: az ellentétviszony és az ellentétet jelző konnektorok jelentése 35
3.1.3.1. A relációtípus sajátosságai 35
3.1.3.1.1. Az ellentét meghatározása 35
3.1.3.1.1.1. Elemi viszonyok 35
3.1.3.1.1.2. Komplex viszonyok 40
3.1.3.1.1.3. Realizációtípusok 47
3.1.3.1.1.4. Közbevetett terminológiai megjegyzések 49
3.1.3.1.1.5. Realizációtípusok: folytatás 52
3.1.3.1.2. Hogyan kalkulálódnak és vevődnek tekintetbe az implicit tartalmak? 54
3.1.3.1.2.1. A procedurális jelentés vizsgálata a fogalmi sémák szempontjából: egy példa elemzése 60
3.1.3.1.2.2. A kettős szillogizmus modellje és az ellentétviszony elemzése 63
3.1.3.2. A relációtípus-változat és a járulékos interpretációs instrukciók jelzése 73
3.1.3.2.1. A mais lexikai mezeje a franciában 73
3.1.3.2.2. Példák a sajátos interpretációs szabályok működésére 75
3.2. A KONNEKTOROK MORFO-LEXIKAI, GRAMMATIKAI TULAJDONSÁGAI ÉS LEXIKOLÓGIAI REPREZENTÁCIÓJA 79
3.2.1. Mi lehet konnektor? 80
3.2.2. A lexikalizáció/grammatikalizáció kérdései 81
3.2.3. A konnektorok lexikológiai leírása 83
3.3. A KONNEKTOROK SZINTAXISA 91
3.3.1. A tematikus struktúra hatása a konnektorok beszerkesztésére a franciában 91
3.3.1.1. Az ellentétviszonyt jelző konnektorok szintaxisa: a határozói konnektor kiemelése és a konnexió primátusa 91
3.3.1.2. Tágabb körű vizsgálatok: oksági viszonyt jelző konnektorok szintaktikai sajátosságai 97
3.3.2. Vázlatpontok a konnektorok szintaktikai státusának áttekintéséhez a magyarban 104
3.3.2.1. A konnektorok státuszáról és pozíciójáról általában 104
3.3.2.2. Két példa: azonban és viszont 105
3.4. KONKLÚZIÓ: A KONNEKTORJELENSÉGEK RENDSZERNYELVÉSZETI MEGKÖZELÍTÉSE 107
4. A KONNEKTOROK A SZÖVEGBEN 111
4.1. A KONNEKTORTERMINUSOK LOKALIZÁCIÓJA 111
4.1.1. Szegmentálás és címkézés: szerkezeti kérdések 112
4.1.1.1. A konnektorral jelzett jelentésszerkezetek fő összetevői 114
4.1.1.2. A jelentésszerkezetek és a grammatikai struktúra viszonya 127
4.1.1.3. A konnektorral jelzett jelentésszerkezetek és az egyéb szövegszervező elemek 139
4.1.1.4. Manifesztált vs kiegészített organizációtípus és jelentésszerkezeti elemzés 142
4.1.2. Szegmentálás és címkézés: tartalmi kérdések 143
4.1.2.1. Bevezetés 143
4.1.2.2. Az antecedens felkutatásának mechanizmusa 144
4.1.2.3. Tematikus progresszió és konnektorkotextus 146
4.1.2.4. Kutatás formális kritériumok után 157
4.1.2.5. A kotextustagolási potenciál mint lexikai jegy 162
4.1.3. Az elemzett példák XML-ben annotálva 163
4.1.3.1. A konnektorpólusok azonosításának kritériumai: összefoglalás 176
4.2. KONKLÚZIÓ: A KONNEKTOROK VIZSGÁLATA ÉS A SZÖVEG ÉRTELMI RÉSZSTRUKTÚRÁINAK EGYMÁSBA FONÓDÁSA 176
5. KONKLÚZIÓ HELYETT 179
6. BIBLIOGRÁFIA 183
6.1. AZ ELEMZETT SZÖVEGEK FORRÁSAI 183
6.2. A HIVATKOZÁSOK FORRÁSAI 184
7. ABSTRACT SMALL BOOK ON CONNECTIVES 195

 

Bevezetés

A jelen tanulmány azoknak a nyelvészeti kérdéseknek a megfogalmazására irányul, melyek a konnektorok vizsgálata során, illetve e vizsgálat eredményeképpen vetődnek fel. A megfogalmazott kérdések egy részére megkísérel egyúttal választ is adni, vagy legalábbis adalékokkal szolgálni a válaszadáshoz, több esetben azonban kénytelen beérni a problémafelvetéssel, a kutatás (követett vagy kívánatos) irányainak jelzésével.

Az első feladat természetesen annak meghatározása, hogy mit értünk konnektor alatt, s egyúttal azt is át kell tekintenünk, hogyan kezeli ezt a kategóriát a szakirodalom. Ezt követően meg kell fogalmaznunk, hogy miért tartjuk lényegesnek és aktuálisnak az e tárgykörben folytatott vizsgálódást.

Az utóbbi kérdésre persze a rövid indokláson túl a tanulmány egészének kell választ adnia, ezért a munka szervezőelvét annak a haszonnak a keresése határozza meg, melyet a nyelvre irányuló elméleti és alkalmazott kutatások számára a konnektorok vizsgálata, működésük pontos és explicit megragadása jelenthet.

Ez a könyv bizonyos tekintetben egy korábbinak, a 2001-ben megjelent Le champ lexical de mais-nek a folytatása, ugyanis kiindulópontját azok az általános problémák adják, melyeket ott a francia nyelv értelmezési tartományán alapvetően lexikológiai céllal vizsgált jelenséghalmazzal kapcsolatban tártam fel. Ehelyütt az időközben magyar nyelven megjelent publikációim idevágó elemeit is szintézisbe foglalom. Az olvasó felfigyelhet a francia nyelvi jelenségek elemzésének markáns jelenlétére, illetve a francia nyelvészeti diskurzusra való reflektálás súlyára a műben. Ez nem véletlen: ez a kitekintés, ha nem is mentes némi egyoldalúságtól, a magyar nyelvészeti és szövegtani kutatások számára minden bizonnyal nagy haszonnal járhat.

A mű három fő fejezetre tagolódik: az elsőben a konnektor meghatározásával és működésének általános feltételeivel, a másodikban rendszernyelvészeti aspektusaival, a harmadikban pedig a vele kapcsolatos szövegszerkezeti kérdésekkel fogunk foglalkozni. Így mind grammatikai és lexikológiai, mind pragmatikai, mind pedig szövegtani kérdéseket is érintünk majd. Az egyes fejezetek végén rövid összefoglaló és a tanulságok levonása igyekszik a műben való tájékozódást megkönnyíteni.

A tárgy sokoldalúsága aligha engedné meg, hogy dogmatikusan kövessünk valamely szűkebb nyelvészeti elméletet, sőt: interdiszciplinaritást tesz szükségessé, és az egyes problémák megoldásának keresése elkerülhetetlenül heurisztikus eljárásokhoz vezet. Fő referenciális keretként mindazonáltal a PETŐFI S. János nevéhez fűződő szemiotikai textológiát tekinthetjük.

*

E könyv megszületésében döntő szerepe volt Békési Imre ösztönzésének, figyelmének, támogatásának, és annak is, amit — közvetlen és áttételes formában — tőle tanultam. Őt illeti tehát első helyen köszönet, úgy is, mint első olvasóim és bírálóim egyikét. Köszönettel tartozom Petőfi S. Jánosnak, Szikszainé Nagy Irmának és Dobi Editnek, akikkel az Officina Textologica szakmai műhelyében működhettem együtt. Barátságuk s a nekik köszönhető inspiráló légkör munkám során mindvégig meghatározó volt. Köszönet illeti Tolcsvai Nagy Gábort és Boda István Károlyt munkám alapos tanulmányozásáért, értékes észrevételeikért, melyeket, amennyire lehetett, igyekeztem a végső szövegváltozat elkészítésekor tekintetbe venni, s amelyeket további kutatásaim szempontjából is fontosnak tartok. Kiss Sándorral igen tanulságos beszélgetéseket folytathattam a jelen munka előzményét jelentő és részleteiben itt is felidézett francia nyelvű könyvem írásakor — köszönet érte. Köszönöm Reszegi Katalin korrektori munkáját is. Mindazért, ami e könyvben bírálat tárgya lehet, természetesen kizárólag a szerző felelős.

A könyv írása során a Békésy György Ösztöndíj támogatását élvezhettem. Munkámban részben azon kutatásaim eredményei is megjelennek, melyeket a Fondation de la Maison des Sciences de l’Homme (Párizs) meghívott kutatójaként végeztem.

Végül, de korántsem utolsó sorban, el kellene mondanom, mennyi mindent köszönhetek Csűry Andreának, feleségemnek és nyelvész-munkatársamnak.

Abstract
Small book on connectives

Although connectives are small elements of discourse, their study is of greatest importance owing to their key role in text meaning and coherence relations. However, there is still plenty of work to do in their research. First, there is no universally acknowledged definition of what should be meant by connective, and one can find mostly partial approaches whenever phenomena related to this category become the subject of any research. Findings and descriptions of the function of connectives and lexical elements in this role contain many inaccuracies and unfounded generalisations. The present study is intended to be a contribution to working out definitions and problems concerning connectives by placing all linguistic issues to be raised in the adequate, i. e. textological, framework of investigation.

Chapter 1 deals with the notion of connectives and with the peculiarities of their function and use. After a survey of several approaches connectives are defined (partly according to relevance theory) as a function in the text structure fulfilled by units with a procedural meaning and used for optimizing information treatment. This category is identified as one of the subsets of complete text constituent marking functors and to be considered in the largest category of text structuring elements. We point out the anaphoric nature of connectives and argue for a multi-level representation of the relation of conjuncts.

In chapter 2 we examine the place of connectives in the linguistic system. A certain ambiguity will be unavoidable here inasmuch as we intend to characterise not only the function of connectives themselves but also the classes of linguistic items usually appearing in this function. In this sense we have to deal with the semantics of connectives, i. e. the problem of relation types and the interpretation instructions conveyed by different lexical items. As an example, one of the basic semantic relation marked by connectives, namely, contrast, is defined and described at some length, in order to present its underlying relationships as well as its surface realisations. Contrast can be defined in an exact way as a binary relation of concepts founded on negation. It is demonstrated how contrast-marking connectives mobilize underlying contents (implications or expectations). Since it is often difficult to access these explicitly non-manifest contents, there are several approaches to the interpretation of contrast. Apart from criticizing the argumentativist and the syllogistic ones we emphasize the role of conceptual schemata.

In chapter 3 we focus on text structure. After an analysis and demonstration of how partial semantic structures of discourse may be muddled up, we take into account the difficulties and possibilities of localizing and delimiting the poles of connectives. We describe an XML-based annotation tool the use of which permits to put further research on connectives on an empirical basis by the use of appropriately tagged corpora. We look for semantic and formal criteria in the text structure which are necessary to identify discourse constituents connected by connectives in a consistent and unambiguous way. We also reconsider the lexical characteristics of items in the role of connectives in order to highlight their specific potential for the articulation of a given context.