"MAGYAR NYELVJÁRÁSOK"
A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM	XXXII, 69--72	DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK		1995.
ÉVKÖNYVE

Személynévhasználat -- lexikográfiai gyakorlat

1. A Szatmár megyei irodalmi és művelődési életről hírt adó, a megyei múzeumban folyó tudományos kutatásokat bemutató (az utóbbi két évtizedben megjelent) helyi kiadványok is, a megyét bemutató, országos kiadó gondozásában megjelent monográfia is a személynévhasználat szabályainak be nem tartása, a lexikográfiai gyakorlat szabályainak mellőzése, az idézésben a tudományos szempontok, a könyvészeti szabványoknak a nevek írására vonatkozó, mindenkire kötelező érvényű előírásainak mellőzése miatt sok pontatlanságot tartalmaz, a kiadványokat forgató hazai és külföldi szakembereket is, de a könyveket olvasó román és magyar anyanyelvű olvasót is megtévesztheti, téves következtetésekre vezetheti.

A hibák feltárása, csoportosítása és bemutatása révén nem egy-egy szerzőt, szerkesztőt, a kivitelező nagyváradi vagy szatmári nyomdát kívánjuk elmarasztalni, (bár sok esetben bizonyosan gondatlanság okozza a hibát), hanem a személynévhasználat nemzetközileg elismert szabályaira, az európai művelődésben általánosan elfogadott lexikográfiai gyakorlatra kívánjuk felhívni a figyelmet (melyekről sokan, tájékozatlanság vagy hozzá nem értés folytán nem tudnak).

A jelenségek szemléltetésére idézett példáinkat nem a teljesség igényével válogattuk; az adatok után közölt számok a forrásra - az idézett mű jegyzetbeli sorszámára s az adat előfordulásának lapszámára - vonatkoznak.

2. Mindegyik kiadványban számos magyar anyanyelvű és etnikumú szerző, élő és történeti személyiség (író, költő, politikus, zeneszerző stb.) neve szerepel. Ezek - az általános európai iránnyal is egyezően - a latin betűs írást használó nyelvek írásmódja szerint írandók, azaz az eredeti névalakot kell átvennie (mégpedig többnyire a keresztnevek vonatkozásában is) a neveket idegen névként kezelőknek is. Következésképp a magyar nevek írásában a magyar helyesírás szabályainak megfelelően a hagyományos írásmód tiszteletben tartásával kell eljárni.

2.1. Erre a kiadványokból számos példát idézhetünk is: Fényi István, Gellért Sándor, Gúzs Imre, Irinyi Kiss Ferenc, Paizs Tibor, Soltész József, Veress István (l. 4-5), Kossuth Lajos (3: 140), György Albert, József Attila (4: 72, 76), Gvadányi József, Kovács Lajos (5: 225), Ady Endre, Budai Nagy Antal, Kossuth Lajos, Bolyai, Dr. Lükő Béla, Petőfi, Vörösmarty (6: 42), Zanathy Antal (8: 268) Wesselényi Ferenc (8: 362).

3. Sokkal több viszont a hagyományos írásmódot nem tisztelő személynévhasználatra utaló példa.

3.1. Helytelenül írják a magánhangzók hosszúságát (családnevekben és utónevekben egyaránt): Soltesz József, Szilagyi Istan (!) (1: 6), Bela Bartok (5: 227), Aprily Lajos, Miko Ervin (6: 224), Erdösi Sylvester Janos, Oroszhegyi Szabo Jozsef (6: 225), Horvath Imre, Gellert Sandor, Kiss Jenö, Soltesz Jozsef, Molnar Pal (6: 226), Meliusz Jozsef (4: 76), Nemeth Laszlo, Moricz Zsigmond, Harag Gyorgy, Farkas Istvan, Kovacs Ferenc, Kovacs Adam, Acs Alajos, Torok Istvan, Boer Ferenc, Kisfalussy Balint (6: 229).

3.1.1. A Török 'Türke; turc' helyett írt Torok 'Rehle; gît' név jelentése is merőben más.

3.2. Helytelenül írják a mássalhangzók hosszúságát: Molnár Páll (2: 5).

3.3. Nem tartják tiszteletben a családnév hagyományos írásmódját: Markovics Rodion, Pajzs Tibor (5: 226), Peter Karacsony (4: 10, ua. Karacsonyi 4: 19), Nysztor Miklos (1: 12), Baranyi Attila (Baranyai helyett) (5: 226), Miklós Parászko (Parászka helyett) (4: 76), Ecaterina Jencik (5: 242) Iencic (5: 245) (Jencsik helyett), Csünyi Bálint (Csűry) 5: 225).

3.3.1. A kétjegyű mássalhangzó elemeinek felcserélése okozza a hagyományos névtől való eltérést: Hathazy Szusza, Paisz Tibor, Gusz Imre, Soltész József (2: 6).

4. Az utónevek írása és használata sokszor magának a név viselőjének is gondot jelent. Némelyiké magyarul, másoké román változatában szerepel az anyakönyvben, személyi igazolványban. A hivatalos iratokban tehát mindig az anyakönyvezett változatot használják. Íróként, művészként stb. azonban magyarul használják a nevüket még azok is, akiknek nevét románul anyakönyvezték. A kiadványok azonban az ilyen esetekben sem következetesek, így azonosítási gondot okoz(hat)nak.

Gyarapítja a gondot a nevek írásának sorrendje. Némelykor ugyanis a magyarban szokásos családnév - utónév sorrendet, máskor a románban szokásos utónév - családnév sorrendet használják.

4.1. A magyaros sorrendben is sokszor románul írják az utónevet: Fodor Koloman (!), Szatmári Aneta, Olajos Adalbert, Szilaghi Adalbert (5: 231), Janitzki Paul, Balog ªtefan (5: 235). (Megjegyzendő, hogy az Adalbert mindkét esetben Béla).

4.2. A személynevek használatának román sorrendjében (utónév: keresztnév - családnév): ªtefan Ruha, Petre Csaba (5: 228), Petru Csaba (4: 10, 15), Paul Erdös, Vasile Paulovics (5: 231), Emeric Birtalan (5: 235) Gheza Tere (Tereh!), Alexandru Csipler, Zoltán Abrudán, Coloman Toth (5: 240), Vilmos Szejke (4: 27), József Méliusz, Arpad Kemény (4: 76), Francisc László (2: 159), Adalbert Burai, Lajos Kakucs, Carol Karácsonyi (8: 6-7), Desideriu Balogh, Desideriu Györffy, Nicolae Horváth (8: 87), ªtefan Irinyi (8: 197), Sigismund Lónyay, Ioan Kemény (8: 361), Szigismund Lónyay (8: 367).

4.2.1. László Ferenc közismert zenei szakíró, következésképp - minthogy mindig így írja alá a nevét - utónevének lefordítása (sőt: előnévként: keresztnévként való használata) lexikográfiai tévedéseket eredményez(het).

4.2.2. A Vilmos Szejke és György Albert (képzőművészek) egymás után közölt neve azt sugallja, hogy az utóbbinak György a keresztneve (utóneve), s Albert a családi neve. A valóság éppen a fordítottja. Ezért tévesztik össze (többször) Albert György zenetanárral, akire viszont a Zöld erdőben fenyő zöldje című kötet társszerzőjeként így utalnak: György, A.

Hasonlóképp félremagyarázható a Petru Petre Csaba név is, az ő családneve: Csaba, utóneve (keresztneve) a kétféleképp fordított Péter.

4.2.3. A román olvasó keresztnévnek tekint(het)i mindkét személynév előtagját: József Méliusz (az író) és József Attila (a költő) (4: 76), mindkettő ugyanabban az írásban szerepel.

Következetlen a nevek sorrendje a Szamost szabályozó két mérnök nevének közlésekor is: Cyril Mező és Zanathy Antal (7: 268).

5. A személynévhasználat a történelem szereplői esetében azt az írásmódot kívánja meg, amelyet saját maguk használtak életükben, a történelmi források tanúsága szerint.

5.1. Valószínűtlen, hogy a nevek magyaros sorrendjében, utónevüket románra fordítva használták volna: Bathori Stefan (8: 149), Szalárdi Ioan (8: 157).

5.2. Hasonlóképp valószínűtlen ez a nevek romános sorrendjében is: Stefan Bocskai, Gavril Bethlen, Gheorghe Rákóczi I., II. (3: 129), Bartolomeu Báthory (3: 130), Ioan Kemény (3: 142), [de: Kossuth Lajos (3: 140)], Mihail Apafi, Emerik Thököly (7: 95), Melchior Balassa (3: 142), gr. Alexandru Károlyi, (valamint ennek idézett levelében: Ioan Gyulai, Ladislau Vetési (3: 136), s (a krónikás) Ioan Szalárdi (3: 136).

6. A könyvészeti szabványok elleni vétség a szerzők nevének bármily megváltoztatása, következésképp Bagossy Bertalan 1907-ben megírt munkája nem idézhető Bagossy Bartolomeu műveként, sem Maksai Ferenc (1940-ből) Fr.(ancisc) Maksai-ként (9: 169).

6.1. Lexikográfiai szabálytalanság megváltoztatni valamely mű megjelenési helyét, illetőleg a mai hivatalos nevet használni az egykori, az adott korban használatos név helyett. Ilyen: Jeney Gy.: Egy szatmári civis emlékiratai. Korrajz Szatmár-Németi város múltjából, 1790-1820. Satu Mare, 1893., valamint: Szatmári Püspöki egyházmegye emlékkönyve 1804-1904. Satu Mare, 1904.

6.2. Ugyanezért helytelen adatra utalás: 1577: Kosice (3: 130), amely ráadásul semmilyen írásmódnak nem felel meg, ugyanis a mai cseh-szlovák írásmód Kosice (ejtése: kosice), s ez a román kiejtés szerint: coºiþe.

7. Lexikográfiai szabályok elleni vétség az is, ha a mű címét csak román fordításban közlik: B. Bagossy: Monografia oraºului szatmár [Satu Mare]) (8: 148).

8. Hasonló vétség földrajzi nevek idézésekor, hogy a románra fordított nevet közli, s utána az idézett magyar nevet: str. Soldaþilor (Katona utca), str. Cantor (Kántor u.) (8: 154), str. Bisericii (Templom u.) (8: 151), str. Iuliu (Gyula u.) (8: 156). Ugyanígy jár el a szatmári vár bástyáinak megnevezésekor: Bastionul de Alarmã (Lármabástya), Bastionul Pisicii (Macskabástya), Bastionul Nou (Újbástya), Bastionul Umplut (Töltöttbástya) (3: 140), a várban levő domb: Dîmbul Toboºarilor (Doboló domb) (8: 152).

A tudományos jellegű közlés azt kívánná meg, hogy az idegen nyelvű adat (jelen esetben: a magyar) következzék elöl, s utána zárójelben vagy a nyelvtudományban használt jellel '...' az adat, a név anyanyelvű (ez esetben román) értelmezése.

8.1. Az utcanevek lefordítása során egy sor következetlenség csúszik a szaktudományos (igényű) munkába: str. Tot (Tóth u.) (8: 156). A román névváltozat jelentése így tot 'minden'.

8.2. Van a román névhasználatban ilyen név: str. Celor ºase case (Hatház u.), str. Întoarce-te (Térjmeg u.) (8: 156).

8.3. A str. Bors (Borºu) írásmódból azt következnék, hogy a Borºu a magyar változat; a név egyébként a m. Bors személynév.

8.4. Következetlen a több elemű utcanevek magyar alakjának az írásában is, románra fordításában is: str. Paladul Mare (Nagypalád u.) [helyesen: Nagy Palád utca], str. Paladul Mic (Kispalád u.) [helyesen: Kis Palád utca], str. Mare a olarilor (Nagy Fazekas u.) [helyesen: Nagy Fazekas utca], str. Micã a olarilor (?) [helyesen: Kis Fazekas utca].

Idézett művek:

l. Afirmarea. Pagini literare sãtmãrene. Satu Mare. (Szerk. Vasile Sãvinescu)

2. Afirmarea. Pagini literare sãtmãrene. Satu Mare, 1980. Antologie de Vasile Sãvinescu, Ion Vãdan, Ovidiu Suciu.

3. B. Burai: Despre cetetea de tip italian din Satu Mare. (Extras) Satu Mare, 1969. In: Satu Mare. Studii ºi comunicãri. 1969. (p. 135-148).

4. Festivalul naþional "Cîntarea României" 1976-1979. Laureaþi sãtmãreni ai Marii Cntate. Satu Mare, 1980. (Comentariu, interviuri, însemnãri de Ovidiu Suciu).

5. Satu Mare. Judeþele patriei. Editura Sport ºi Turism. 1980. (Szerzők:) V. Sãvinescu és Doru Radosav.

6. Satu Mare - strãvechi centru de judeþ. Satu Mare, 1972. Coordinator I. Uglar, Redactor: Ioan Nichita.

7. Satu Mare. Studii ºi comunicãri. III. 1975. (Muzeul judeþului Satu Mare)

8. Satu Mare. Studii ºi cominicãri, IV. 1980. (Szerkesztő bizottság:) Doru Radosav, Tiberiu Bader, Ivan Iuraºciuc, Gheorghe Lazin).

9. Satu Mare. Studii ºi cominicãri. V-VI. 1981-1982.

A kiadványok közül az 1-5., 7. kivitelezését a nagyváradi "Criºana Nyomdaipari Vállalat", a 6., 8., 9. kivitelezését a szatmári "Nyomdaipari Vállalat" végezte.

BURA LÁSZLÓ