"MAGYAR NYELVJÁRÁSOK"
A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM	XXXII, 55--61	DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK		1995.
ÉVKÖNYVE

Rendszerváltás -- utcanév-változtatás

Névtani szakirodalmunkban közhelynek számít az a megállapítás, mely szerint a hivatalos utcanévadás hűen tükrözi a társadalmi, politikai viszonyokat is. Így érthető, hogy az 1990-ben kezdődő rendszerváltás a hivatalos utcanévanyag ideológiai, politikai szempontból kifogásolható neveinek (névtípusainak) megváltoztatását is előtérbe állította.^{1. jegyzet} Az alábbiakban ennek jellemzőit veszem sorra a szatmári régió utcanévanyagának elemzése alapján. A dolgozatomban említett példák négy járás helynévgyűjteményeiből (KÁLNÁSI ÁRPÁD, A Fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Debrecen, 1984; JAKAB LÁSZLÓ-KÁLNÁSI ÁRPÁD, A Nyírbátori járás földrajzi nevei. Nyírbátor, 1987; KÁLNÁSI ÁRPÁD, A Mátészalkai járás földrajzi nevei. Debrecen, 1989; KÁLNÁSI ÁRPÁD-SEBESTYÉN ÁRPÁD, A Csengeri járás földrajzi nevei. Debrecen, 1993), illetve későbbi adatgyűjtéseimből valók. Elöljáróban a címben foglaltak jobb megértése végett célszerűnek látszik legalább nagy vonalakban áttekinteni az utcanévadás korábbi történeti korszakait is.

1. A legrégebbi időktől körülbelül az első világháború végéig terjedő periódust a természetes utcanévadás korának szokás nevezni. A természetes névadási mód nincs korhoz kötve, a legrégibb időktől napjainkig keletkezhetnek ilyen nevek (vö. LŐRINCZE, Földrajzi neveink élete. [Kny. a MNyj. 13. kötetéből] 23, MEZŐ, A belterületi névadás néhány sajátossága: MNy. 65: 198-204). Ebben az időben azonban még kizárólagosnak vagy majdnem kizárólagosnak tekinthetjük, hiszen a mesterséges (hivatalos) névadás, ahol egyáltalán van ilyen, még csak átveszi a népi neveket, új elnevezéseket nem vagy csak elvétve alkot. Zömmel e korszak szülöttei vidékünkön a Nagy utca - Kis utca, Alvég - Felvég, Alsó utca - Felső utca; Derzsi utca, Jármi utca; Malom utca, Templom utca; Nemes szer - Paraszt szer; Orosz vég, Sváb utca stb. nevek, névtípusok. Csak a nagyobb településeken, például Mátészalkán bukkan fel a múlt század végefelé a Kossuth utca, Zöldfa utca, Nyírbátorban az Árpád utca, Szentvér utca hivatalos név.

2. Az első világháború végétől 1945-ig terjedő időszak a hivatalos utcanévadás első szakasza. A korszak fő jellemzője az utcanevek számának szembetűnő gyarapodása, s ez a lélekszám növekedésével, új utcák, településrészek nyitásával van szoros kapcsolatban. Kisebb mértékben nyomon követhető ez a változás régiónk falvaiban is, de még inkább a városokban (akkori nagyközségekben), így Mátészalkán, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton és Csengerben. A továbbra is élő természetes eredetű névadás mellett megjelenik, illetve rendszeressé válik a hivatalos utcanévadás is. Mátészalkán például néhány kivételtől eltekintve szinte teljesen kicserélődik a korábbi természetes eredetű névállomány. Itt a korszak hivatalos neveinek jelentős részét 1926, illetve 1938 táján adták. A két periódusban az egyező vonások mellett bizonyos eltérések, sajátosságok is megfigyelhetők. Közös jellemzőjük, hogy a motiválatlan nevek a motiváltakhoz képest, más városok névanyagához hasonlóan (vö. HLAVACSKA EDIT, Salgótarján utcanevei. Debrecen, 1989. 71) túlsúlyban vannak. Ugyancsak közös sajátosság, hogy a motiválatlanok körében magas a személynévi előtagú nevek aránya. Ennek jellegében azonban már érdekes különbségekre figyelhetünk fel. 1926 táján Mátészalkán is országosan ismert személyiségekről nevezték el az utcákat. Képviselve vannak közöttük történelmünk nagy alakjai (Árpád, Zrínyi, Báthori István, Rákóczi, Széchenyi, Eötvös stb.), a korszak ideológiáját kifejező személyek (Werbőczy, József főherceg, Gróf Tisza István), politikai vezetők, államférfiak (Horthy Miklós, Gróf Bethlen István), híres írók, költők (Kazinczy, Kisfaludy, Kölcsey, Petőfi, Tompa Mihály). Ez tehát a nemzeti identitást erősítő ideológiának a névadása. (Ne feledjük, hogy csak néhány évvel vagyunk Trianon után!) - Az 1938 körüli periódus sajátos színfoltja, hogy nagyon sok helyi - jelentős vagy kevésbé jelentős - személyiségről neveztek el utcát. Utcát kap ekkor Madarassy István főszolgabíró, Dr. Tatár Andor városi főjegyző mellett Décse Károly jegyző, Sarkady István jegyző, Pogány Tibor közgyám, Fogarassy Zoltán irodatiszt is. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyik-másik név nem lett hivatalos név, csupán ún. fiktív (írásbeli) nevek maradtak (vö. KÁZMÉR MIKLÓS, Alsó-Szigetköz földrajzi nevei. MNyTK. 95. sz. Bp., 1957. 9).

A kistelepülések nagy részén a hivatalos névadás megjelenése nem eredményezett kettősséget. A hivatal - szerencsére - csupán átvette a népi neveket, újakat nem alkotott helyettük. A néhány kivétel nem veszélyeztette a természetes eredetű helynévanyagot.

3. A hivatalos utcanévadás második korszaka 1945-től a rendszerváltásig tartott. Ekkor lényeges változás ment végbe vidékünk névállományában is. Ezt a korszakot sem tekinthetjük egységesnek, ebben is két periódust különíthetünk el. 1945-1956 között jelentős átalakítást végeztek a hivatalos szervek az utcanévanyagban. Miként hazánkban másutt is, e változások jórészt ideológiai, politikai indítékkal történtek, de magát az utcanévrendszert is alapjaiban érintették. A típusváltás főként a személynévi előtagú nevek körében figyelhető meg, de másutt is tetten érhető. Az "irredenta", "reakciós" indítékú utcaneveket teljesen kicserélték, helyükbe az új történelmi kor eszményeinek megfelelő elnevezések kerültek. Így a kommunista mártíroknak, történelmünk más "haladó" alakjainak emléket állító nevek, illetve a szocializmus eszméjét, fogalmait megörökítő nevek: Rákosi Mátyás utca, Sztálin tér, Schönherz Zoltán utca, Marx Károly utca, Szabadság tér, Szovjet Hősök útja. - A korszak második periódusának az 1956-tól az 1990. évi rendszerváltásig terjedő időszakot tekintjük. 1956-nak a hivatalos utcanévadás szempontjából kettős következménye volt. Ekkor szüntették meg a személyi kultuszra utaló neveket, illetve a személyi kultusz és az októberi forradalom kommunista áldozatairól ezt követően neveztek el utcákat. Így történt ez régiónkban is: Rajk László utca, Kállai Éva utca, Kalamár József utca, Mező Imre utca.

4. A hivatalos utcanévadás harmadik szakasza az 1990. évi rendszerváltástól a napjainkig eltelt néhány évet öleli fel. A rendszerváltást követően országszerte sor került a települések utcaneveinek felülvizsgálatára. Az új kormányzat és a mögötte álló pártok ugyanis szorgalmazták a letűnt szocialista rendszer ideológiai, politikai felfogását tükröző névanyag kicserélését. Ennek lebonyolítása a túlterhelt, sok más fontos problémával bajlódó helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozott. Nagyobb városainkban, így például Debrecenben, körültekintően, nyelvész, helytörténész stb. szakemberek bevonásával igyekeztek megoldani a feladatot. A kisvárosokban és a falvakban azonban - ritka kivételtől eltekintve - az önkormányzati képviselőkre, tehát zömmel laikusokra volt bízva ez a nagy hozzáértést igénylő munka, melynek kivitelezése sem volt egyszerű dolog. Ez általában a következőképpen zajlott le: A kifogásolt utcaneveknél javaslatot tettek az új névre, majd ezt a lakosság érintett részével véleményeztették, elfogadtatták. Ha nem volt lakossági ellenjavaslat, a képviselőtestület döntött az új név (nevek) bevezetéséről. Ezt követően a testület utasította a polgármesteri hivatal igazgatási osztályát, hogy a) gondoskodjon az utcanévtáblák és házszámtáblák megrendeléséről, b) értesítse az érintett utcák lakóit a testület végleges döntéséről, c) az utcanévtáblák és házszámtáblák elkészülte után gondoskodjon azok kihelyezéséről, illetve kiosztásáról, d) kérje fel a lakosokat, hogy a régi táblákat vonják be, az újakat helyezzék ki, e) az új házszámtáblák kihelyezését követően értesítse az érintett utcák lakóit, hogy a lakcímváltozást személyi igazolványukba vezettessék be, f) keresse meg a városi földhivatalt, hogy az ingatlan-nyilvántartások átvezetéséről gondoskodjon, g) tájékoztassa az OTP-t, a postát, városi rendőrkapitányságot az utcanévváltoztatásról. h) Végezetül a képviselő testület utasította a polgármesteri hivatal költségvetési és adócsoportjának vezetőjét, hogy az utcanévtáblák és házszámtáblák készítésének pénzügyi fedezetét az évi költségvetés terhére biztosítsa.

A szükséges anyagi fedezet előteremtése különösen a kevés pénzből gazdálkodó kistelepülések önkormányzatára rótt (volna) súlyos terheket. Így némiképp érthető, hogy vidékünk falvaiban - és ez bizonyára országos jelenség - csak kevés helyen hajtották végre a határozatot.

A következőkben tüzetesen megvizsgálom e korszak névadásának (névváltoztatásának) legfontosabb jellemzőit. Ehhez az említett négy városból hivatalos források állnak rendelkezésemre, a falvak nagy részéből azonban csak elvétve vannak adataim. Kivételt a Csengeri járás községei jelentenek, itt 1993-ban kiegészítő gyűjtést végeztem, az új utcaneveket az egyes települések adattárába is felvettem. Mivel a többi járásra vonatkozó nevek a jóval korábban megjelent kötetekben nem szerepel(het)nek, az elemző részben arra törekedtem, hogy minden új adat megjelenjen példáim között. Nézzük az egyes típusokat!

4.1. Több utca korábbi (1945 előtti) hivatalos nevét kapta vissza, így Mátészalkán a Zöldfa utca (< Fürst Sándor utca), Kölcsey tér (< Lenin tér), Hősök tere (< Szabadság tér), Nagybányai utca (< Schönherz Zoltán utca), Széchenyi utca (< Zalka Máté utca), Kálvin tér (< Mosolygó Antal tér), Ipari utca (< Felszabadulás útja), Nagykárolyi utca (< Szovjet Hősök útja), Károlyi köz (< Szovjet Hősök köz). Nyírbátorban a Fürst Sándor utca és Sallai Imre utca is visszakapta 1945 előtti nevét: Eduárd utca, Dezső utca. A névadó Manden Eduárd és fia, Dezső hozta létre századunk elején a Bóni Gyártelep és Mezőgazdasági Rt.-t. Örvendetes, hogy visszanyerte több évszázados nevét a Szentvér utca (< Rózsa Ferenc utca), a Máriapócs felé vezető Mártírok útját pedig ismét Pócsi utcá-nak nevezik hivatalosan is. A névváltoztatás óta az utca egyik kiágazása viseli az emlékeztető szerepű Mártírok útja nevet. A fehérgyarmati Ipar utca (< Ságvári Endre utca) sorolható még e csoporthoz. Az említett nevek népi névként mindvégig éltek, így hivatalos státusuk visszaállításával a hatóság megteremtette az összhangot a népi és hivatalos névhasználat között.

4.2. A következő csoportot a mátészalkai Korona tér (< Kun Béla tér), Corvin tér (< Korvin Ottó tér), Nádor tér (< Münnich Ferenc tér) alkotják. Ezek is jó nevek, de nem egészen illenek egy viszonylag új lakótelepre. Belvárosi utcák elnevezéseként jobban megfelelnének. Gyanítom, hogy a Nádor tér névválasztásban szerepet játszott a fővárosi Nádor utca (< Münnich Ferenc utca) is, a Corvin tér-ben pedig benne van a korábbi hivatalos név első eleme. (Gondot csak az új név helyes olvasata és írásmódja okozhat.) Kissé fantáziátlan megoldásnak tekinthetjük ugyaninnen a Lajos utca (< Lakatos Lajos utca), Kalmár utca, sor, köz (< Kalamár József utca, sor, köz), Csillag utca (< Vörös Csillag utca), Rózsa utca (< Rózsa Ferenc utca), Zöldmező utca (< Mező Imre utca), Mosolygó utca (< Mosolygó Antal utca) neveket. A két utóbbival kapcsolatban más kifogásaim is vannak. A Mező Imre utca > Zöldmező utca névváltoztatás nem a képviselőtestület "bűne". Az önkormányzat nagyon helyesen a Kisperjés utca nevet javasolta, annak alapján, hogy ebben a mezőrészben építették fel az 1920-as években azt a lakótelepet, melyhez az említett utca is tartozik. A Kisperjés a telep népi elnevezéseként ma is él, ezt akarta hivatalossá tenni a hatóság. Az utca lakói azonban "parasztosnak" érezték, hiszen a névben a perje, pernye 'egy gyomnövény' szó szerepel. A lakosság által kezdeményezett Zöldmező utca a szocialista korszak névadásának szellemét idézi, emellett a zöld mező szókapcsolat korábban is inkább téeszek nevében fordult elő. De nem szerencsés név a Mosolygó utca sem. Az első javaslat szerint az utca 1956 egyik helyi mártírjáról, Balázs Ferenc-ről kapta volna az új nevét. Az önkormányzat azonban nem tudta megnyugtatóan tisztázni a mártírság körülményeit, ezért elvetette ezt a javaslatot, és az egyik helyi vezető ötletének adott szabad utat. Így lett a Mosolygó Antal utcá-ból Mosolygó utca, azaz itt is a már meglévő név játszott szerepet az új megválasztásában. De ebben sem tudunk egészen elvonatkoztatni a Mosolygó családnévtől, így ideológiai szempontból továbbra sem megfelelő a név. Emellett egy másik értelmezési lehetőséggel is számolni kell, hiszen a mosolygó közszót is érezhetjük benne. Ilyen névtípus azonban, hacsak nem tréfás névadásról van szó, nincsen. Sehol az országban nem találunk Nevető, Kacagó vagy éppen Síró stb. utcát. (Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy a mátészalkai utcanév-változtatásról írott cikkemben, amely a Szalkai Szó 1991. novemberi számában jelent meg, ez utóbbiról elmondott véleményemet a szerkesztő nem közölte, bizonyára nem akarta bírálatom közreadásával megsérteni a név kiötlőjét.)

4.3. Néhány ízben korábbi népi név vált hivatalossá. Így Mátészalkán a Kórház utca (< Sallai Imre utca), Északi körút (< Kállai Éva utca), Fehérgyarmaton a Hatház utca (< Lenin utca). Ez igen örvendetes névcsere, kár, hogy ritkán éltek vele az önkormányzatok. Népi név lett hivatalossá, mégsem tartom szerencsésnek a mátészalkai Zalka Máté sor > Forrás utca névváltoztatást. Ez utóbbi a József Attila utca ma is élő neve, onnan kapta, hogy az utcában hajdan egy forrás(kút) volt. Egy másik utca neveként tehát félrevezető, hiszen a népi névhasználat továbbra is az eredetire vonatkoztatja. Jobb megoldás lett volna, ha a Zalka Máté sor kapja a József Attila sor (utca) nevet, ez utóbbinál pedig a népi névből lett volna hivatalos név. Hasonló a fehérgyarmati Dankó utca > Hajnal utca névváltoztatás is, mivel a Hajnal utca népi névként nem erre, hanem a közeli Rákóczi utcá-ra vonatkozik.

4.4. A természetes nevek megőrzésének másik módja, amikor az utca arról a határrészről kapja az új nevét, amelyben felépült. A régió városaiból erre is találunk egy-két példát. A fehérgyarmati Zalka Máté utca Dénesikert utca lett, a csengeri Mező Imre utca egyik ága a Foglár utca, az egykori Melith-kastély helyén és környékén nyitott utca pedig a Kastélydomb utca (< Zalka Máté utca) nevet kapta. Ide vehető még a fehérgyarmati Sallai Imre utca > Liget utca névváltoztatás is, bár Liget nevű mezőrész nincs a település határában.

4.5. A nevek egy részével az önkormányzatok a magyar történelem kiemelkedő alakjainak akartak emléket állítani. Mátészalkán a Marx Károly utcá-ból Mátyás király utca, a Szamuely tér-ből Báthori tér lett. Fehérgyarmaton két utca a reformkor és kiegyezés nagy alakjairól kapta a nevét: a Dobi István utcá-t Eötvös József-ről, a Rózsa Ferenc utcá-t Deák Ferenc-ről nevezték el.

4.6. A helyi hagyományban gyökerező névadás továbbélését is tapasztalhatjuk. Több utca a településsel egykor szoros kapcsolatban levő (történelmi, irodalmi stb.) személyről kapta az új nevét. Különösen Csenger önkormányzata élt gyakran ezzel a névadási móddal. A Mező Imre utca egyik ága a Melith Pál utca, a Kilián György utca pedig a Diószeghi István utca nevet nyerte. Az első a település egykori földesurára, Rákóczi hívére emlékeztet. Diószeghi István nagy műveltségű pap volt Csengerben, a Rákóczi-szabadságharc után ő renováltatta a református templomot, a templom alatti kriptában temették el. Ugyanitt a Landler Jenő utcá-t Riskó Ignác-ról, a Lenin utcá-t Molnár József-ről nevezték el. Riskó Ignác költő, Csenger szülötte, Petőfi barátja és a trónfosztó országgyűlés jegyzője volt. Molnár József (1905-1987) szintén Csengerben született, jelentős helytörténészként és pedagógiai szakíróként ismerték. Mátészalkán a Szalkai László utca a hasonló típusú Földes Pál utca elnevezést váltotta fel. Szalkai László a település szülötte, esztergomi érsek, a mohácsi csatában esett el. A város egyik névtelen utcáját Képes Géza helyi születésű költőről, műfordítóról nevezték el. Alighanem e típushoz tartozik a Kézy László utca (< Kozma Ignác utca) névcsere is. De sajnos sem a korábbi, sem a jelenlegi névben szereplő személy kilétét nem tudtam kideríteni. Ide vonható Nyírbátorból a jó megoldásnak aligha nevezhető Múzeum köz > Kelemen Didák köz névváltoztatás is. A Múzeum köz tájékoztató jellegű, motivált név, hiszen az utcában, a volt minorita rendház egyik épületrészében található a környékszerte híres Báthori István Múzeum. Kelemen Didák minorita rendházfőnök a Rákóczi-szabadságharc után sokat tett az évszázadokkal korábban lerombolt templom és rendház helyreállításáért. Emlékét mégsem így kellett volna megőrizni, hiszen a névcserének egy jó elnevezés esett áldozatul. Emellett a szokatlan keresztnév könnyen összetéveszthető a diák közszóval. A szerzetes emlékét inkább az épület falán elhelyezett emléktáblával lehetett volna megörökíteni. Ezt egyébként ma is meg kell(ene) tenni, hogy a múzeum idegenből érkező látogatói számára (is) értelmezhető legyen a személynév.

Más szempontból kifogásolhatjuk a csengeri Néphadsereg utca > Honvéd utca névcserét. Az utcában sosem volt katonai intézmény, így a régi és új név egyaránt hibás névadásnak minősül. De az utóbbiban nem az önkormányzat a vétkes. A hivatal az erdélyi katolikus püspökről, Márton Áron-ról akarta az utcát elnevezni. A zömmel református vallású lakosság azonban nem fogadta el a javaslatot, így született meg a korábbi név fogalomköréhez tartozó Honvéd utca.

4.7. A községek utcanév-rendszerében végrehajtott változtatásokról kevés adat áll rendelkezésemre, így e témakörről csak röviden szólhatok. Az megállapítható, hogy a kis lélekszámú, egy-két utcás falvak zömében nem volt szükség névcserére, hiszen a Kossuth utca, Dózsa utca stb. neveket az új társadalmi, politikai rendszer is magáénak érezheti. (Más kérdés, hogy maga a névtípus főként az 1945 utáni névadást jellemezte.) Úgy tűnik, a helyi önkormányzatok ide sorolták a Szabadság utca, Béke utca, Alkotmány utca stb. szólamszerű neveket is. Szülőfalumban, Tiszakóródon például fel sem vetődött az előbbi két név megváltoztatása. Ezek a nevek egyébként a városokban is megmaradtak, így például Nyírbátorban ma is van Alkotmány utca, Béke utca, Szabadság tér, Csengerben és Fehérgyarmaton Alkotmány utca, Béke utca, Mátészalkán Alkotmány utca. A Csengeri járás falvai közül csak két településen történt utcanév-változtatás. Gacsályban a Ságvári Endre utcá-ból Széchenyi utca, a Tanácsköztársaság utcá-ból Kossuth utca lett. Mindkét név jól beleillik az 1990 előtti utcanévrendszerbe, a meglepő csak az, hogy korábban nem ezeket viselték. Porcsalmán a Lenin utca a Szamos utca, a Mező Imre utca a jellegtelen Mező utca nevet kapta. A járás más településein nem került sor névváltoztatásra, így például a csengerújfalui, tyukodi és urai Lenin utcá-nak, a csengerújfalui Vörös Hadsereg utcá-nak ma is ez a hivatalos neve.

A konkrét esetek bemutatása, vizsgálata után mintegy összegzésképpen a névtan kutatója néhány általánosabb jellegű megállapításra is vállalkoznék. Úgy vélem, a rendszerváltás után eddig végrehajtott utcanévrendezés nyilvánvaló pozitívumai ellenére is inkább az elmulasztott lehetőségek időszakaként értékelhető. Kétségtelen, hogy az utcanév-változtatást lebonyolító szervek (önkormányzatok) a hivatalos utcanévadás több jó módszerét, mintáját felhasználták a feladat elvégzéséhez (l. fentebb). Összességében azonban elszalasztották azt a lehetőséget, amely a természetes és mesterséges névadás (népi és hivatalos névhasználat) 1945 előtt még többé-kevésbé meglévő összhangjának visszaállítását eredményezhette volna. Pedig éppen a rendszerváltás mutatott rá, hogy a társadalmi, politikai rendszerekhez, ideológiákhoz köthető utcaneveknek (névtípusoknak) csak nagyon indokolt esetekben van helyük egy település belterületi nevei között. Tegnapi "hősökről", mindenki által "tisztelt" történelemformáló személyiségekről derült ki, hogy egyáltalán nem érdemlik meg az utókornak ily módon is kifejezésre juttatott háláját. Az alkotmányosság, a szabadság és béke is mást jelent ma, mint amilyen tartalommal (gyakorlati megvalósulása alapján) azokban az évtizedekben felruházhattuk.

A hogyan tovább kérdését is fel kell vetnünk, hiszen az 1990 után elkezdett munka, amint a példák is mutatták, még nem mindenütt fejeződött be, illetve sokfelé még el sem kezdődött. Tudathasadásos állapot ez. Különösen a felnövekvő nemzedék nevelésében jelenthet gondokat, ha az ifjúság utcanevekben látja megörökítve Lenin vagy Kun Béla, Münnich Ferenc, Szamuely Tibor stb. emlékét. A korábban vázolt anyagi és egyéb gondok ellenére homogénné kell tehát tenni városaink és falvaink utcanévanyagát, de lehetőleg a lakosság körében ma is élő népi nevek hivatalossá tételével.

KÁLNÁSI ÁRPÁD

Jegyzetek:

1. Az utcanevek említett rétegének felülvizsgálata nemcsak hazánkban, hanem a volt szocialista tábor országaiban, így az egykori NDK-ban is napirendre került. Nyelvészeti folyóirataikban több cikk foglalkozik ezzel a kérdéssel. Cím szerint INGRID K&UUML;HN "Straßennamen nach der Wende" írását említeném, amely a német hivatalos utcanévadás történetének vázlatos áttekintése után Halle utcaneveinek megváltoztatását taglalja (Der Sprachdienst. Jg. XXXV [1991], H. 6: 169-172). -- [VISSZA a szöveghez]