"MAGYAR NYELVJÁRÁSOK"
A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM	XXXII, 25--32	DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK		1995.
ÉVKÖNYVE

A háromalakú végződések alakja és illeszkedése a Guary-kódexben

A XV. század végén keletkezett Guary-kódex első nagyobb terjedelmű (134 lap) és egy kéz által írt ö-ző kódexünk. Így alkalmas arra, hogy beható elemzés alapján a forrás nyelvjárásáról megfelelő képet kapjunk. Most, hogy megjelent a kódex számítógépes feldolgozása (JAKAB LÁSZLÓ--KISS ANTAL: A Guary-kódex ábécérendes adattára, Debrecen l994), mód nyílik arra, hogy a különböző nyelvi, nyelvjárási jelenségeket a forrás teljes anyagán vizsgálhassuk meg. Jelen dolgozatunkban a mai nyelvben háromalakúnak nevezett végződések kódexünkbeli alaki viselkedését mutatjuk be. Az adatok mellett zárójelben található számok az idézett adat helyét jelzik a Codices Hungarici III. kötetében megjelenő fakszimilekiadásban (Budapest 1944). Az első szám a lapszámra, a második a sor számára utal. Így minden adat könnyen ellenőrizhető.

Háromalakú végződést a képzők és a ragok között találunk. Először a képzőket vizsgáljuk meg.

A képzők

Az ősi -d képző már a korai ómagyar korban kiegészült a tővéghangzóval (TNyt. I, 67). Így kódexünk keletkezésének idején, a XV. század végén már mind a három alakja megvolt: -odik/-ëdik/-ödik, tehát a mai háromalakú képzőkre jellemző módon illeszkedhetett (i. m. II/1, 78). Az illeszkedésben azonban nyelvjárási eltérések voltak. Kódexünk adatai azt mutatják, hogy a képző a forrás nyelvjárásában kétalakú -odik/-ödik formában élt, tehát az -ödik forma nemcsak a palatális-labiális tőhöz járult, hanem az illabiálishoz is. Így például mélyhangrendű tövekhez: gonozodic (5/9), meg velagosodic (82/19) stb.; palatális-labiális magánhangzót tartalmazó utolsó szótag után: meg erösödec (6/20); palatális-illabiális tőhöz: be tel'esödec (114/13), elegödöth 65/2), meg betegödic (5/15), meg elegödnec (44/10), meg feketödic (5/16), meg keserödec (79/3), meg öztöuerödic (5/14).

Hasonlóképpen mindhárom alakja él ebben a korban a -(l)kodik/-(l)këdik/ (l)ködik képzőnek (i. m. II/1, 78). A Guary-kódexben ez is kétalakú: -(l)kodik/ (l)ködik. Az adatok itt sem utalnak ingadozásra: el amelcodanac (109/2), Lodalcodic (84/19), viascodic (28/21) stb.; beuölködes (74/13, 75/7, 76/10), edösködic (9/21), edösködni (l24/14), fenösködnec (53/22), hizölködö (7/12, 27/20), hizölköduen (8/22), zeg'önködic (82/3, 4), zeg'önköthetnec (19/7), zeg'önködue[n] (89/19), zeg'önködes (82/5), zeg'önködesre (90/2), zeg'önködeseiert (98/3), zömermösködes (96/14), zömermösködesert (95/20); bekelkög'g'ec (65/10), be rekezködec (87/7), Leleködic (88/20), diLeködes (120/3), diLeköduen (54/17), ellenködic (61/10), ellenködöe (46/21), fel neueködnec (24/9), g'en'erködic (9/20, 18/3), g'en'erködöt (4/5, 65/2), g'en'erködö (7/12), g'en'erködni (9/18, 124/13), g'en'erkötteti (102/1, 119/20), hertelenködec (19/21), hertelenkög'g'ec (123/6), keuel'ködic (61/12), meg neueködic (24/16), miuelköttel (115/19), miuelködet (100/11), miuelködetöc (36/4), miuelködetöket (83/19), miuelködetibe (128/2), miuelködetire (113/13), neueködec (32/21), neueködnie (44/14), töreködic (13/10), veleködic (97/12), veleködnec vala (33/13) vereködesöket (30/11), veteködes (131/17).

A mai -kozik/-këzik/-közik képző szintén kétalakú a kódex nyelvjárásában: fog'atkozic (5/10), imatkozic (27/12) tudakoznia (80/1) stb.; emleköz'el meg (l04/21), ig'eközic (13/8, 29/4, 122/3, 22), ig'eközni (121/12, 122/10), ig'eközes (101/9), ig'eközet (121/14, 18, 22, 122/2, 6, 7, 12, 16), ig'eközeti (122/18, 19), ig'eközetnec (121/18), ig'eközettel (120/11, 121/10, 14), meg feg'uerköztete (108/20), vetközel' le (87/22), vetközic 'vétkezik' (96/8), vetközött (10/2), vetközöt vala (91/9), vetközöt vola (71/22), vetközöt volt (96/9), vetközöt volna (102/11), vetközetnec (118/7), vetközetöknec (7/13).

Feltehetőleg az előzőkhöz hasonlóan viselkedett forrásunk nyelvjárásában a dos/-dës/-dös képző, bár palatális-illabiális tőből alkotott származékra nincs adatunk. Pl.: budosic (23/21, 24/2); fogdosnia (94/22), fogdosasa (2/5), mardosasa (2/6, 95/1); meg öldöstec (38/14), zögdösenec (7/1, zögdössenec (7/6).

Csupán egy-egy szóban fordul elő a kódexünkben kétalakúnak mutatkozó dogál/-dëgél/-dögél, valamint a -doz/-dëz/-döz képző: mendögelnenec (92/11), el mendögelnec vala (50/19); altal löuöldözic (94/11), löuödöznec vala (93/8), löuöldözö (117/5). Egy-egy adattal szerepel a forrásban a -höz és a -höszik képző: helhöztesse (59/11), el hirhözic (111/5).

Érdekes képet mutat az -(d)ít képző. Kódexünkben általában diftongusos változatban fordul elő, csak elvétve találunk korábbi alakjára példát: Erösöhed meg (113/18). A diftongusos forma háromalakú: -o¤t/-ë¤t/-ö¤t, de ez a három változat nem mindig az illeszkedés szabályai szerint járul a tőhöz.

A -o¤t természetesen csak a mély és a vegyes hangrendű tövek közül azokhoz kapcsolódik, amelyeknek utolsó szótagjában mély magánhangzó van, de gyakran ilyen helyzetben is az -ë¤t változat foglalja el a helyét. Például a bizonyít, megbizonyít, megbizonyíttatik szavakra közel 40 adat van a forrásban kivétel nélkül o¤t képzővel: bizon'oyt (60/19, 116/19), meg bizon'oyt (2/13, 14/5), meg bizon'oytatic (85/5) stb. Ugyanígy viselkedik az áhítatos és áhítatosság 22 adata: aioytatos (92/20), aioytatossag (120/14) stb. Hasonló képet mutat a megtisztít és származékának négy előfordulása: meg tiztoyt (106/4), meg tiztoyt'a (84/14) tiztoytoa (84/10), tiztoytoia (128/11). A tulajdonítra csak egy adatunk van: tulaydonoytotta (59/14). De már a (meg)világosít 8 adata közül egyben -ë¤t van: meg velagoseyt (118/12); velagosoytanac (63/15), meg velagosoyt (105/22) stb. A megszabadít 10 előfordulásában 6 -o¤t és 4 -ë¤t képzős van: meg zabadeyt (102/5), meg zabadeyt'a (101/16), zabadeyL meg (103/15), zabadeyLa meg (112/4); meg zabadoyt (102/20, 116/18) stb. A megháborít kétszer -ë¤t képzővel fordul elő: meg haboreyta0 (30/22), meg haboreytod (30/9), de egyik származékában -o¤t van: meg haboroytoia (7/14). A többi mély hangrendű igében viszont csak az -ë¤t változat szerepel, így például az alítnak mind a 9 adatában: aleyt (52/7, 14), aleitaz (1/15, 2/3), aleit'a (52/1, 8, 53/2, 4), aleiLa (119/2), és a többiek a következők: fordeyt'a (110/8), fordeyta (104/19), el fordeytoia (7/15), hozzeyt'a (104/15), meg hoz'eyt'a (101/17), igazeyt (126/10), igazeyL fel (113/14), lag'eytoia (125/13), meg batoreyt'a (126/13), meg batoreytast (133/20), meg gazdageytod (62/6), meg n'omoreytaz (130/3), meg n'omoreytod (31/3), meg n'omoret'a (107/14), meg vakeyt'a (38/19), socaseyt (126/9), socaseytaz (30/21), zoreytlac (93/18, 95/10), eg'be zoreyt'ac (50/1), taneyt (25/12, 126/11), taneytasat (132/22), taneytasrol (67/4).

A képző két palatális változata sem illeszkedik szabályosan. Az -ë¤t általában magas hangrendű szavakhoz járul, ha utolsó szótagjukban illabiális hang van, de nem kivétel nélkül: ekeseytiuala meg (127/3), eleveneyti (131/1), meg epeytöe (84/9), fel feieyted (31/14), kezereytene (47/8), kissebeytöe (28/14), meg ehn'eytez (130/2), meg elegeytönc (20/5), meg elegeytöe (122/10), meg kissebeyti (12/5, 98/2), meg mezeyteleneyte (87/7), mezeytele(n) (86/2), mereyted (31/9) öregeytöe (28/13) stb. Két adatban azonban -ö¤t van ilyen hangtani helyzetben: meg kemenöyti (38/18), veresöytic meg (16/17). Ezek nyilván a nyelvjárás fő sajátosságának, az ö-zésnek a termékei, de az adatok mennyiségéből is látszik, hogy ez változás képzőnk esetében csak kezdeti állapotban van.

Az -ö¤t változat tehát főképpen akkor kapcsolódik a palatális hangrendű tőhöz, ha az utolsó szótagban labiális hang áll, de ez sem kivétel nélküli szabály. Az egyes szavak adatai ingadozást mutatnak: meg ekösöytöd (62/8), meg ekösöytic (63/14), meg ekösöyte (108/17, 112/15), meg eköseytuen (51/7), de ha ennek a szónak a töve nem ö-ző, akkor is -ë¤t található benne, amint azt az előző bekezdésben láthatjuk. Ingadozás van a következőkben is: meg erösöyte (108/21), erösöyL meg (113/12), meg eröseyt (101/21, 106/17, 118/12), eröseyte meg (116/14); meg mergösöyti (22/20), meg mergöseyti (22/12, 23/12). A megdühösít, megnemesít és az üdvözítő szavakra csak egy-egy adat van: meg dihösöytic (23/4), iduözöytö (64/10), de: meg nömöseytöd (62/4).

A fentiekből kitűnik, hogy a kódex keletkezésének idején az -ë¤t változatot minden helyzetben használhatták még az -o¤t és az -ö¤t helyett is. Úgy látszik, ezen keresztül vezetett az út a monoftongizálódáshoz, az -ít vagy az -ét alak létrejöttéhez, forrásunk nyelvjárásában az előbbihez. És lehetséges, hogy a következetes illeszkedés itt sohasem alakult ki. Annál is inkább, mert egy példában már kódexünkben is megjelenik a képzőnek monoftongizált változata: be tazita (79/19). Mindezekből valószínű, hogy az adatok tarkasága a korabeli kiejtés ingadozását tükrözi.

Megemlítjük még, hogy a kétalakú -ékony/-ékëny képző is ö-ző a kódex nyelvjárásában: felekön' (26/16).

Az igei személyragok

A képzőkhöz hasonló jelenséget figyelhetünk meg a háromalakú ragok viselkedésében is. A többes második személyű igei ragnak a mai nyelvben az alanyi ragozásban két változta van, a háromalakú -tok/-tëk/-tök és a kétalakú -tok/-tëk. A kijelentő mód jelen idő kivételével mindenütt az utóbbit használjuk. Kódexünkben a végződés minden helyzetben kétalakú: -tok/-tök. Pl. lattoc (94/6,9), vattoc (108/6), banLatoc (20/21); kertöc (99/15, 21), leztöc (81/11); Lergessetöc (100/9), fel'etöc (93/13), teg'etöc (81/10), veg'etöc (25/14). Ha e végződés tárgyas rag, vagy annak elemeként szerepel, ugyanúgy kétalakú, mint a mai nyelvben, de ebben a forrásban a palatális változat természetesen ö-ző: meg lelitöc (100/9), vezitöc (100/8); ölelnetöc (127/1), zeretnetöc (126/22); DiLerietöc (114/12), Kerietöc (100/8), himLetöc (19/4), keressetöc (100/9), zeressetöc (41/11), Zeressetöc (80/15, 81/9).

Az -n egyes szám harmadik személyű rag ebben a korban ritka kivételtől eltekintve már középső nyelvállású tővéghangzó után járul: -on/-ën/-ön. S ez a hang "a raghoz tartozónak tekinthető" (TNyt. II/1, 206), vagyis a járulék háromalakú. Kódexünkben ez a végződés a felszólító módon kívül egyes igék kijelentő mód egyes harmadik személyében is előfordul. A felszólító módban mindig -on/-ön alakban szerepel, tehát csak egy palatális változata van: ag'g'on (126/14), hag'g'on (73/1,86/12); fel röpül'ön (65/16), le töryön (107/5), meg g'öz'ön (132/17), iduözül'ön (43/7); a leg'ön 51 adatban fordul elő (2/1, 3/11 stb.), a lehessön hatszor (65/22, 74/6 stb.). A következő igealakok általában csak egyszer találhatók meg a kódexben: engeg'g'ön (112/8), iduözülhessön (40/18), keduez'ön (107/4), kel'ön (74/3), meg keressön (130/14), meg tehessön (48/17), men'n'ön (13/11), nez'ön (90/8), nezön (96/16), zeressön (134/9), tekinLön (96/16), teg'ön (44/7).

A hisz, lesz, tesz, vesz és a megy igék kijelentő mód jelen idő egyes szám harmadik személyében mindig -ön a végződés. A lezön, és a meg lezön összesen 38-szor fordul elő (1/6, 15, 2/4, 88/22 stb.), a tezön, el tezön 16-szor (7/17, 8/9, 40/12, 74/19 stb.), a meg'ön, be meg'ön, fel meg'ön, ki meg'ön összesen 10-szer (8/22, 10/8, 71/11, 112/1, 121/22 stb.). A hizön (61/17) és a vezön (101/18) csak egyszer szerepel. Az -on változatra két igében van példa: vag'on (2/12, 18), vonzon (61/12). Az itt bemutatott igéknek rag nélküli, azaz Ø ragos egyes harmadik személyükre nincs példa a kódexben.

A nincsen ige a fentiektől eltérően viselkedik. A kódexben 12-szer fordul elő, kétszer ninL (9/7), ni[n]L (3/10) alakban, tízszer pedig ninLen (2/13, 3/9, 29/3, 66/22, 67/9, 16, 76/3, 110/11, 132/8), NinLen (110/18) változatban. Feltűnő, hogy az -n rag előtt nem ö áll. Mi lehet ennek az oka? Nyilván az, hogy előtte nem zárt, hanem nyílt e van. A további kérdés az, miért van itt nyílt e, amikor a kódexben az -n rag előtt minden más igében középső nyelvállású magánhangzó áll. A választ a szóalak eredetében kell keresnünk. Már SZINNYEI rámutatott, hogy "Ha a nincsen olyan származék volna, mint a vagyo-n, akkor az -n előtti magánhangzó nem nyilt e, hanem zárt ë volna" (NyK. 33: 244). Ezen a véleményen van KLEMM ANTAL (MNy. 16: 77) és HORGER ANTAL is (Igerag. 26). És hogy ez a hang valóban nyílt volt, bizonyítják a Guary-kódex fent bemutatott adatai. De hivatkozhatunk más ö-ző nyelvemlékre is. A Lencsés György-féle XVI. századi orvosi könyvben például a nynchen, nynchyen, nynczen, nynchenek összesen 67-szer fordul elő mindig nyílt e-vel (vö. Számítógépes Nyelvtörténeti Adattár IV, 393). Végül a mai ö-ző nyelvjárásokban is nyílt e van a szóban (vö. OrmSz., SzlavóniaiSz., SzegSz.). Ha tehát a mëgyën, hiszën, vagyon stb. analógiájára jött volna létre a nincsen, akkor az ö-ző forrásokban és nyelvjárásokban ö-ző változata lenne. A TESz. szerint "A nincsen elvonás a nincsenek-ből, de nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a vagyon, megyen stb. hatására az egyes számban ment végbe az alakbővülés". A fentiek tanúsága szerint ez utóbbi kizárható. A sincsen kialakulásáról is hasonlóképpen ír a TESz.: "valószínűleg elvonás a sincsenek-ből, vagy esetleg analógiás alakbővülés a vagyon, nincsen stb. mintájára". A nincsen analógiája itt már szerintem is szóba jöhet. Az eddigiek alapján a TNyt. megállapítása, mely szerint a "vagyok : nem vagyok, vagy : nem vagy, vagyon : nincs, sincs szembenállás, vagyis a vagyon hatására vesznek fel a tagadószók éppen -n személyragot" (II/1, 196), nem fogadható el. Tehát a nincsen-ben azért van nyílt e, mert a nincsenek-ből keletkezett elvonással. Az elvonást elősegíthette, hogy kijelentő mód jelen idő egyes szám harmadik személyben több igének is volt -n ragos alakja. A sincsen ugyanígy keletkezhetett, de kialakulásában már számításba kell venni a nincsen hatását is.

A mai köznyelvi használattól eltérően a többes szám első személyű igeragok háromalakúak (-onk/-ënk/-önk) az egyes ómagyar kori nyelvjárásokban. Ezt bizonyítják a különböző kódexek adatai (vö. TNyt. II/1. 186-9). A Guary-kódexben ez is következetesen kétalakú -onk/-önk a kijelentő mód jelen, múlt és jövő idejében, valamint a felszólító módban. Például: acaronc (93/22, 99/12), boLato[n]c (43/20), meg boLatonc (129/9), imadonc (119/13), mondonc (66/13, 68/1), tartonc (132/11), vag'onc (35/1), vig'azo[n]c (132/9); tartandonc (76/20); meg g'on'n'o[n]c (82/7), iussonc (50/15), lassonc (103/6), zol'onc (101/12), val'onc (80/13); böytölönc (132/8), kerönc (6/18, 123/18), lehetönc (76/19, 77/15), lelönc (56/2, 60/7), meg elegeytönc (20/5), meg'önc (42/22), meg'g'önc (111/12), zenuethetö[n]c (74/2); vettönc (37/20); kön'örülendönc (77/20), teiendönc (80/17); hig'g'önc meg (58/1), Jüyönc (38/11), veg'önc (32/6, 50/16).

A tárgyas ragozás többes első személyű végződésének magánhangzója az ómagyar kor egyes nyelvjárásaiban kódexeink tanúsága szerint az alanyi ragozás megfelelő ragjainak magánhangzójával azonos (vö. i. m. 186-9). Ez így van a mi forrásunkban is, itt a járulék alakja -ok/-ök, illetőleg -jok/-jök. Például: lassoc (40/14, 45/10, 100/17), lassoc meg (11/15, 67/22), tanul'oc meg (40/14, 45/11), tanol'oc meg (100/17); teg'öc (99/12); lat'oc (53/6), tart'oc (132/15), tug'g'oc (42/21), val'oc (82/9); el zenuethett'öc (14/6), el vegezhet'öc (25/6), fizett'öc meg (20/4), lel'öc (12/20, 40/20), meg n'eriöc (123/19), ösmerhett'öc meg (45/12), zerett'öc (42/22).

A névszói személyragok

A többes második személyű birtokos személyrag, a -tok/-tëk/-tök forrásunk nyelvjárásában kétalakú -tok/-tök formában élt. Például: at'atok (39/3, 43/17), at'atoc (43/16), dolgotocnac (41/10); erdömtöc (81/11), lelkötögbe (25/15); bintöket (39/3, 43/18), ellensectöket (80/15, 81/9), ellensectöknec ((81/1), filetöket (25/13), ziuetögböl (43/17). Hasonlóképpen viselkedik a névmásokhoz, illetőleg határozószókhoz járuló -tok/-tök: mindöntöknel (52/20), titöket (19/7, 58/17, 80/15, 81/1, 10, 108/10); bennetöc (133/3), ellentöc (80/16), nectöc (43/18), nettöc (94/4), ti nectöc (39/3, 99/15, 16, 21, 100/1, 115/2, 119/12, 126/21, 127/4), tiközöttetöc (52/20, 59/22).

A mai magyar nyelvben a többes harmadik személyű birtokos személyrag kétalakú -uk/-ük vagy -juk/-jük. Vannak azonban olyan kódexeink, amelyekben ez a végződés háromalakú -ok/-ëk/ök, illetőleg -jok/-jëk/-jök (vö. TNyt. II/1, 335-6). Forrásunkban ez is kétalakú -ok/-ök, -jok/jök. Így például: aiakoc (16/8), gonossagoc (83/10), imadsagoc (119/21), zaioc (17/6); acaratt'oc (4/4), an'n'ocat (24/11), att'oc (46/5), muhkaioc (4/15), naual'aioc (33/15); erdömök (76/6), erdömöknec (59/2); binöket (110/7), binöknec (109/22), binökert (35/2), eletögbe (56/4), feltökbe (93/11), feiökkre (!) (110/7), iduössegökröl (11/4), ig'öc (32/14), intesöket (132/21), lelköket (22/19), lelköknec (131/9), menesökbe (4/17), miuelködetöc (36/4), miuelködetöket (83/19), n'eluöc (26/1), n'eluöknec (95/18), n'eluöket (16/18), n'eluökhöz (25/22), zinöket (1/10), ziuöc (39/17, 40/1), ziuöcnec (131/8), testök (76/3), testökön (76/5); keueiöket (50/22). Mindössze egy szóban találunk -ik ragot: eleigbe 'eléjük' (115/14). A határozószókban -ok/-ök formában fordul elő ez a járulék: beleöc (6/20, 22), bennöc (16/15), ü bennöc (54/4, 56/12), ü ellenöc (109/10), közöttöc (127/13), ü közzülöc (109/11, 110/3, 11), ü tülöc (31/19). Az -ik változat itt is csak egy szóban szerepel: nekic (92/21, 93/1 stb.). Főnévi igenevekhez szintén -ok/-ök formában kapcsolódik ez a rag: latnioc (48/9), meg halnioc (22/14, 23/1); elniöc (3/22), elnioc (!) (48/13), zenuedniöc (54/13), tenniöc (48/9), ülniöc (94/9).

A megfelelő igei személyraghoz hasonlóan a névszói többes első személyű végződés is -onk/-önk alakban élt forrásunk nyelvjárásában. Birtokos személyragként találjuk a következő adatokban: acaratonc (l3l/7), aztalnoconk (18/22), imadsagonc (131/21), iozagoncat (14/7, 132/6). Az urunk szóalak összesen 24-szer fordul elő: vronc (6/17, 14/22 stb.), vroncat (l28/1), vronkhoz (105/11). A következő adatokban a palatális változat szerepel: böytönc (131/21); binönket (129/9), ellensegönket (115/7), hirönket neuönket (14/9), keduönc (20/3), lelkönc (131/7), lelkönknek (83/18), lelköngbe (76/19), nepönknec (115/18). Hasonlóképpen kétalakú a névmásokban, illetőleg határozószókban előforduló rag: mi raytonc (77/17), rolonc (108/12); eröttönc (77/18, 78/11), közöttönc (131/22); mi nekönc (34/15, 43/21, 93/19, 99/18, 100/7, 126/14, 131/10), minekönc (80/22, 129/4), mi nekö[n]c (129/9), nekönc (14/9, 43/20, 99/2, 11), nekönk (20/2, 3, 82/10), velönc (6/19, 114/3, 131/4). A főnévi igenevekhez kapcsolódó rag alakja ugyancsak -onk/önk: lacoznonc (131/10), meg tudnonc (82/11), zolgalnonc (9/12), vallano[n]c (126/15); ertenönc (34/16, 35/15, 51/20, 53/20, 87/17), ösmernönc (34/16, 42/7), meg ösmernönc (48/22), tennönc (74/3), vennönc (9/13).

A határozóragok

A hová? kérdésre felelő lazább külső helyviszonyt kifejező -hoz/-hëz/-höz rag egyes kódexekben már a háromalakú járulékokra jellemző módon illeszkedik (vö. TNyt. II/1, 372). A Guary-kódexben ez is kétalakú: -hoz/-höz, tehát nemcsak túlsúlyban vannak az ö-ző formák a palatális hangrendű szavakban, ahogy ezt a TNyt. írja (i. h.), hanem kizárólagosak. Pl.: agashoz (113/16), ahoz (26/10), aztalhoz (87/11), paphoz (85/20), vrhoz (104/20) stb.; embörökhöz (129/22), ezökhöz (37/8), n'eluökhöz (25/22), ördöghöz (1/18); best'ekhöz (15/14), ebhöz (15/16, 16/20, 21/19, 20, 22/10), ebeihöz (16/7), ehöz (48/14, 60/8, 91/16), ersekhöz (71/20), feiedelmekhöz (108/5), istenhöz (62/5, 100/21, 101/5, 9, 125/17, 129/22), vr istenhöz (102/12), kihöz (26/11, 17, 27/4, 8, 11, 14), kizöz [!] (27/7).

A -szor/-szër/-ször rag illeszkedése a kései ómagyar korban korántsem egységes. A különböző forrásokból a végződés kapcsolódásának minden változata előkerül (vö. TNyt. II/1, 371-2). A Guary-kódexben ez a járulék is kétalakú szor/ször, és ennek megfelelően illeszkedik. Pl.: annezor (98/4), harmadzor (59/3), háromzor (86/4), maszor (97/17); töbzör (98/1); eg'zör (76/22, 82/15, 97/8, 11,19, 134/15), eg'zörsmind (22/16), hetzör (64/22, 113/19), menezör (98/1).

Az -n, -on/-ën/ön superessivusrag alakja kódexünkben -n/-on/-ön, hely- és időhatározói funkcióban egyaránt előfordul: efelen 'éjfelén' (37/7), ideien (51/6), ken'ersitön (35/6), kin (55/3, 92/17), zepsegen 'szépségén' (109/2, 110/17), acaztofan (34/7), zerdan (86/1), scitt'an (28/7), teztan (34/5), teztaian (36/12), vaLoran (112/9) stb.; agason (113/17), ag'on (80/3, 113/7), allaton (86/15), azon (6/18, 13/10, 72/3, 96/1, 98/19, 11/18, 21), Lillagocon (53/19, 56/5), diznocon (7/2), harmad napon (93/1), corocon 'kórokon' (78/9), kü falon (114/2), meg n'omorultacon (76/13, 80/7), napon (9/1, 45/4, 64/22, 86/2, 22, 87/1, 2, 5, 103/10, 112/18, 117/19), napon (62/15), pocclosocon (78/10), sarcan'on (93/2, 95/7), vton (92/11); e0ökön (6/13), földön (48/3, 57/11, 59/11, 68/15, 17, 110/19, 111/4, 122/15, 127/14, 132/15, 17, 133/17), földö[n] (60/4), fföldön (103/6), mestörön (35/9), istökön (113/18), zegen'ökön (78/4, 80/4), testökön (76/5); belön (16/11), ezön (34/9), feiemön (94/5), hel'ön (55/8, 10, 106/13), hetön (86/4), Joseffön (49/10), Josephön (35/12), kezön (58/11), kikön (7/4), men'n'ön (57/11, 59/11, 62/16, 122/15), me[n']n'ön (127/14, 132/17), men'n'ö[n] (60/5), penzön (46/14, 15), verön (16/10).

Ugyancsak -on/ön alakban fordul elő ez a végződés a tizön- és a huszon- számnévi előtagokban: huzoneg'g'ed (123/20); tizöneg' (33/10, 53/19), tizöneg'y (49/18), tizön eg' (51/19), tizön eg'h (91/10), Tizöneg'g'ed (1/4, 119/18), tizönhatod (99/17), tizönket (33/4, 49/15), tizönket ezör (107/9), Tizönkettöd (2/11, 123/2), tizönöth (105/5, 6).

Megemlítjük, hogy régi határozószókban az -n rag nem superessivusi funkcióban szerepel, és az előtte levő magánhangzó nyílt. Forrásunkban az innen, itten és az ottan, helyhatározó-, valamint a mostan időhatározószókra találunk példát: ottan (24/14), legottan (6/20, 7/1 stb.); e[n]nen (92/10), etten (133/16); mastan (55/10, 74/4, 100/3, 111/8, 11).

Amíg a superessivusrag következetesen -n/-on/-ön alakú, addig a mód- és állapothatározói -n/-an/-en mellett él a zártabb magánhangzójú változat is. Pl.: igazan (3/19, 20/4 stb.) meltan (3/18 stb.), tiztan (81/19, 97/11, 103/18); heuon 'hiún' (119/9), nag'on (77/17, 100/1, 112/15, 126/18, 133/13), zabadon (6/12, 98/7), titkon (12/1, 3); keduesön (8/22), kisdedön (119/13), zepön (87/20, 117/7). A híven tízenegyszer fordul elő ö-ző és egyszer illabiális formában: hiuön (47/20, 69/18, 81/19, 85/20, 86/6, 92/2, 97/11, 99/11, ll9/7, 10), hivön (20/1), de hiuen (113/15). A következő adatokban -an/-en végződést találunk: hamissan (11/17, 102/10, 14), lag'an (50/3), Socan (52/22), vg'an (6/10, 27/6, 37/14), vigan (54/17, 124/5); bölLen (34/2, 123/1), erössen (15/1, 41/9, 107/4), ing'en (87/13), ielössen (16/6, 95/17, 122/7) kin'n'en (25/6,40/18, 21, 43/7,22, 44/17, 19, 81/14, 133/22, kin'n'e[n] (44/1), mel'en (133/14) nehezen (20/12), neheze[n] (116/4) riuiden (82/9,88/12, 108/12, 109/2). A középfok jele után viszont mindig -an/-en áll: iobban (20/11, 25/17, 29/9, 106/7, 124/22), nag'obban (14/14, 18, 72/22), n'iluabban (18/19), n'iluaban (43/18); erösben (28/20), kememben 'keményebben' (28/20), fel'eben 'jobban' (11/20, 83/16), ielösben (21/22, 82/10, 13, 88/14, 96/13), ielösbe[n] (58/19).

A fentiekben láthattuk, hogy a mai magyar nyelvben és a mai, valamint az ómagyar kori nyelvjárásokban található háromalakú végződések a Guary-kódexben kétalakúak. Így csak egy palatális változatuk van, és abban labiális magánhangzó (ö) áll. Ez a mai ö-ző nyelvjárásokra is jellemző jelenség tehát már a kései ómagyar korban is megvolt, ezt igazolni lehet a kódex adataival. Kivételként csak az -ít képző diftongusos változata viselkedik. Ebben is megkezdődött az ë > ö változás, de végül is félbemaradhatott, a fejlődés a monoftongizáció felé irányult. Kódexünk keletkezése idején a képző alakja változóban volt. A fentiekből az is kiderül, hogy az ö-ző kódexek tanulmányozása sok olyan vitás kérdésre is választ adhat, amelyeket a zárt ë-t nem jelölő nyelvemlékek alapján nem lehet megnyugtatóan tisztázni.

JAKAB LÁSZLÓ