Egész sor olyan víznév került át a magyarba, amelynek eredeti szláv alakja -ьcь ~ -ьca képzővel alakult. A szláv toplъ ~ teplъ ’meleg’ melléknévből keletkezett, meleg vizű folyóvizeket jelölő szláv víznévből legalább tucatnyi került át a magyarba, köztük pl. Tapolca (→Marcal) 1245: Toplycha (FNESz.), (→Balaton) 1419: Thapolcha (FNESz.). A bystrъ ’gyors’ melléknév az alapja több Beszterce folyónévnek, pl. (→Sajó→Nagy-Szamos) 1288/1390>1394: Bezterche (KMHsz. 1.), de ebből való a Biszterec (→Árva) 1272: Beztrech (KMHsz. 1.) név is. A fenti képző a szlávban már meglévő víznévhez is kapcsolódhatott: az ugyancsak szláv eredetű Túr (→Tisza) egyik kis mellékfolyóját Turc-nak nevezik (1319: Thuruch, FNEsz.). Az óeurópai eredetű Rába (→Duna) mellékfolyója Rábca (1208/1359: Rabca, HA 2: 80) és Répce (1274: Rebche, HA 2: 80) néven szerepel a középkorban, ma a két név a vízfolyás két szakaszát jelöli.

A szláv -ov(a) képző található a magyar Zsitva (→Duna) 1075/+1124/ +1217: sitouam (latin accusativusi alak, DHA 1: 213) szláv előzményében a szláv žito ’gabona, rozs’ szótőhöz kapcsolva. A tьrnъ ’tüske, kökény’ tőhöz ugyanez a képző kapcsolódott, és belőle jött létre a szláv *Tьrnava víznév, ebből a magyarba átkerülve Torna (→Marcal) 1075/+1124/+1217: tornowa (DHA 1: 215), illetve Tarna (→Zagyva) 1307/1341: Torna (FNESz.) alakult. A szláv rakъ ’rák’ állatnévhez az -ov-ьcь képzőbokor kapcsolódott hozzá, és egy szláv *Rakovica víznévből a magyarban Rakaca (→Bódva) 1249: Rococha (KMHsz. 1.) alakult, de ugyanennek a szláv névalaknak az átvétele a Rákóc (→Ipoly) 1266: Rakouch (HA 4: 50) víznév is.

A ’savanyú’ jelentésű szláv kvasъ tőhöz az -ьnъ ~ -ьna képző járult, és az így létrejött szláv név a magyarba átkerülve Kászon (→Fekete-ügy) 1360: Kazun (FNESz.) és Kovászna (→Fekete-ügy) 1808: Kovászna (FNESz.) formában él tovább.