A Nyitra (→Vág) (1075/+1124/+1217: Nitra, HA 4: 62) megnevezését összetett névként magyarázzák, amelynek előtagja az i. e. *neid- ~ *nid- ’folyik, áramlik’ tőre vezethető vissza, az utótagja viszont a germán *ahwa ’víz’ földrajzi köznév. Ugyancsak germán eredetűnek tartják a Vág (→Duna) (1075/+1124/+1217: Wag, DHA 1: 215) nevét, amelyet az ófelnémet wāg ’hullámzó víz’ szóval hoznak kapcsolatba. A Vággal párhuzamosan haladó, egykor talán annak elmocsarasodott mellékágaként számon tartott folyóvíznek Dudvág (→Vág) a neve (1216/1397: Dwdwag, HA 4: 57). Ez a Vág nevéből másodlagosan keletkezhetett egy közelebbről meg nem határozható germán nyelvben úgy, hogy a víznévhez hozzákapcsolták a germán *dauda ’halott, holt’ jelzőt. A Bódva (→Sajó) (1217 k.: Buldua, KMHsz. 1.) nevét a németországi Fulda folyó (és város) nevével szokás összekapcsolni, amelyet egy germán *fuld + aha (’föld + víz’) összetételének tartanak. Felmerült azonban az is, hogy az előtag indoeurópai tőre vezethető vissza. Ugyancsak összetételből vezetik le a Blava (→Dudvág) (1113: Blavva, HA 4: 55) nevét is, amely a germán *Blāwaha ’kék víz’ jelzős szerkezetből származik. A Hernád (→Sajó) (1217 k.: Honrad) germán eredetét az ófelnémet hoh ’magas’ és rot ’irtványföld’ összetételének germán előzményében keresik, de ez a szemantikai típus hiányzik az ősi indoeurópai, illetve germán víznevek köréből.