A legnagyobb folyóvizek nevei (Duna, Maros, Körös, Tisza, Dráva, Száva) a magyarországi oklevelekben latin nyelven szerepelnek, noha a helynevek az általános oklevélírói norma szerint vulgáris nyelven (azaz többnyire magyarul) vannak feltüntetve ezekben a latin nyelvű dokumentumokban.
A latin és a magyar nyelvű víznevek hangalakjukat tekintve gyakran közel álltak egymáshoz. Olykor a név végződése különítette el a különböző nyelvű formákat, mint például a Maros esetében: latin Morisium ~ Morusium ~ Marosium, illetve magyar [1077–95]>1347: Morus (DHA 1: 309), vagy a Körös megnevezésében: latin Crisius, illetve magyar 1075/+1124/+1217: Crys [kris] (DHA 1: 218).
Néha az íráskép, a lejegyzés helyesírási jellege segít a latin és a magyar formák között különbséget tenni. A Tisza latinul Tiscia ~ Tycia ~ Thyscia-féle formában szerepel leggyakrabban, míg magyarul 1075/+1124/+1217: Tiza [tisza] (DHA 1: 211) alakban.
A Dráva, Száva típusú nevek esetében pedig a latin és a magyar forma lényegében egybeesett, mivel a középkori magyarban és a magyarországi latinban is ‑a-ra végződtek e nevek. Ezért ilyenkor csak akkor lehetünk bizonyosak az oklevelekben szereplő nevek nyelvi hovatartozását illetően, ha latinul valamilyen függő esetben szerepel a név, a deklináció által megkövetelt alakban.
Ritkán arra is van példa, hogy kisebb vizek neveit is lefordítják teljes egészében vagy legalább részben latinra. Ilyenkor általában a víznevek jelzői része szerepel latin nyelven. A Baranya megyei Okor nevű folyóvíz főágát Nagy-Okor-nak hívták, de ezt egy 1257-es oklevél Magnum Okur (KMHsz. 1.) formában említi.