Különös víznévi alak a Fejér-Béla (→Vág) (1265: Feyer Bela, HA 4: 24), amelyben a fejér előtag a fehér hangváltozataként a víz színére utal. Csakhogy ugyanezt a szemantikai tartalmat fejezi ki eredetileg a másodlagos alakulású név alapjául szolgáló Béla víznév is (+1265/+1297: Bela, HA 4: 23), amely a szlovák Bela átvétele a magyarban. A szlovák név a szláv bela ’fehér’ színnévből alakult. Ezekkel egy időben a vizet magyar néven is említik: Fejér-patak (1230/1283: Feirpopotok, HA 4: 24). A szlovák és a magyar nevek tehát értelmi megfelelői egymásnak.

Hasonló viszonyt tükröz a korábban már említett magyar Sajó ~ szlovák Slaná esete is, de ilyen az ugyancsak tárgyalt Hejő – amely ’meleg vizű folyó’ jelentésű volt a magyarban –, mivel a felső szakaszán Tapolca (1217 k.: Topulucea, KMHsz. 1.) néven szerepel a forrásokban, amely a szláv nyelvekben ugyancsak ’meleg vizű’ értelmű.

Az ilyen, egymásnak értelmileg megfelelő, különböző nyelvekben létrejött nevekről korábban azt tartották, hogy ezek azonos szemlélet alapján, de egymástól függetlenül jöttek létre az adott nyelvekben. Ma sokkal inkább a nyelvi kontaktushatást látjuk megnyilvánulni az ilyen névpárokban, s ennek alapján a neveket egymás fordításainak, nyelvi megfeleltetéseinek tekintjük.