Az előtagként álló, azaz a másodlagos névváltozat alapjául szolgáló víznév gyakran idegen eredetű, tehát a magyar nyelvhasználók szempontjából szemantikailag nem transzparens (nem áttetsző) név (ezért névrészként megnevező szerepű), a hozzá járuló vízrajzi köznév pedig legtöbbször a patak: Béla-patak (1138/1329: Bela patak, HA 3: 33), Orbó-patak (1299/1338: Orbowpatak, HA 2: 32), Szuha-patak (1291: Zuhapotok, HA 3: 42), ami még gyakrabban szerepel egyes szám harmadik személyű birtokos személyragos pataka formában: Dobó pataka (1332: Dobopataka, HA 4: 56), Holboka pataka (1298: Hulubuka pathaka, HA 3: 49), Lipóc pataka ([1240]: Lypouch potoka, KMHsz. 1.), Rakaca pataka (1249: Rokocha potoka, KMHsz. 1.).

Ezekben a szerkezetekben a vize utótag is előfordul: Ida vize (1332: Ida wyse, KMHsz. 1.), Tarac vize (1336/1456: Tharazwyze, HA 4: 34).

A nevekben a birtokos személyragnak valójában nincs funkciója, alkalmazását más névtípusok modellhatása magyarázza.