A legtöbb törökségi eredetűnek tartott név a nyelvterület keleti részén, Erdélyben található. A két forráságból egyesülő Küküllő (→Maros) 1252/1291/1588: Kykullu, 1278: Kuquellev (HA 3: 77) nevét egy csuvasos török *kökänlik ~ kükällik ’kökényes’ névből származtatják. Ezt a magyarázatot támogatja a folyónak a szláv *Tьrnava ’tövises, kökényes’ értelmű neve, amely a románban Tȋrnava formában él tovább. Felmerült emellett a névnek a magyarból való magyarázata is, amely a kékellik ige melléknévi igenévi alakjából eredezteti a nevet. Az azonos nevű városon átfolyó Brassó (→Olt) 1360: Brassou (Gy. 1: 821) egy török nyelvi *Boro-šuγ ’szürke víz’ átvétele is lehet, de elképzelhető szláv személynévből való származtatása is, ami viszont a településnév elsődleges voltát jelezné. A Budak (→Sajó→Nagy-Szamos) 1243/1344: Bodrug [ͻ: Bodwg], amely magyar képzős formában Budagd-ként is előfordul: 1228/1378: Bodagd (HA 1: 73) egy török nyelvi, talán besenyő budaq ~ budaγ átvétele. A Karasó nevet két Baranya vármegyében lévő patak is viselte: (→Dráva) +1228/1383/1407: Crassow és (→Duna) 1287/1291: Krasou (HA 1: 48). Ezek megnevezését egy csuvasos török *qara-šuγ ’fekete víz’ névből származtathatjuk.