A Duna nevét az ókorból a görög Δανούβιος és a latin Danuvius ~ Danubius formák őrizték meg. A név i. e. *danu- ’folyó’ tőből eredeztethető. Ugyancsak ’patak, folyóvíz, áramlás’ jelentésű tőből (i. e. *sal-) származik a Balatonba ömlő Zala folyó neve (görög Σάλα, latin Sala). A Száva (→Duna) (görög Σάουος, latin Savus) alakban szerepel, és az i. e. *sau̯o ~ *sau̯a ’esik, ömlik’ tőre megy vissza, de szóba jöhetnek más, hasonló jelentésű szavak is. A Dráva (→Duna) (görög Δραβος, latin Dravos ~ Draus) egy i. e. *drou̯os ’folyóvíz futása’, a Garam (→Duna) (görög Γρανούᾳ) pedig az i. e. ghren ’❬földet❭ váj, túr’ tőből származtatható. Az i. e. *mori ’tó, állóvíz, tenger’ szóból alkották meg a Maros (→Tisza) (görög Μάρις ~ Μάρισος) nevét, és ugyanebből való a Mura (→Dráva) neve is, amelyet azonban későbbről, magyarországi oklevélből ismerünk latin accusativusi alakban (1137: Muram, FNESz.). A Marcal (→Rába) a ’mocsár’ jelentésű i. e. *murs- ~ *mors- kicsinyítő képzővel alkotott formája (görög Μούρσελλα, latin Mursella), az Olt (→Duna) (görög Άλούτας, latin Alutus) pedig az indoeurópai nyelvekben kimutatható ’forrás’ jelentésű szóval hozható etimológiai kapcsolatba.