A Nyír tájnév (1217 k.: Nyr, FNESz.), amely jellemző fájáról kapta a nevét, később a -ság/-ség képzővel tűnik fel: Nyírség (1490–92: Nyerscheg, FNESz.).

A szil fanévből -gy képzővel alakult Szilágy névforma a keleti országrészben először folyó (1246: Scylag, FNESz.), majd erdő (1397: Zylag, FNESz.) neveként szerepelt, a -ság képzővel kiegészülve jelenik meg tájnévként: Szilágyság (1391: Zilagysag, FNESz.).

Ez a képző szerepel az elsődleges Ormán tájnév (1217/1350: Orman, KMHsz. 1.; vö. régi magyar ormány ’domb’ földrajzi köznév) későbbi Ormánság változatában is (1728: Ormanysag, FNESz.).

Az Erdély középső részén elterülő erdő nélküli dombság a mező földrajzi köznévből jött létre ezzel a képzővel: Mezőség (1515 után: Mezwsegh, FNESz.).

Az ország nyugati határait védő őr-ökről kapta nevét az Őrség tájnév (1428: Ewrseg, FNESz.).