A Hont vármegyé-nek nevet adó Hont várának (1222: castris Blondich et Hunt, Gy. 3: 201) első ispánja a Kézai Simon Képes Krónikája által említett Hont vitéz lehetett, aki a testvérével, Pázmánnyal Szent István király testőreként harcolt a pogány Koppány vezér ellen. A várat valóban a 10. század második felében építhették, a Hont pedig a magyarországi források tanúsága szerint személynévként is használatban volt (+1135/+1262/1566: Hunt, ÁSz.). A személynév német eredetű (a ’száznagy, hadnagy’ jelentésű Hunt vagy a középfelnémet ’száz’ jelentésű hund szóból származik), viselőjét, az ispánság megszervezőjét a történészek egy német nyelvterületről betelepülő lovaghoz kötik, aki a későbbi Hontpázmány nemzetség alapítója. Az elgondolást az is alátámaszthatja, hogy a vár birtokainak jó részén a nemzetség is birtokolt.