„Arpad uero dux et suj nobiles de castro Hung cum magnó gaudio ultra ontem turzol castra metati sunt in campo iuxta fluuium tucota, usque ad montem zerenche, et inspicientes suer montana illa qualitatem illius loci et nominauerunt locum illum amabilem quod interpretatur in lingua eorum zerelmes eo quod multum dilexerunt illum locum, et a die illo usque nunc a zerelmu locus ille uocatur zerenche.”; azaz:
Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes (zerelmes) az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről (zerelmu) Szerencsének hívják a helyet.