A mohamedán-arab útleírásokban már a honfoglalás előtt feltűnő magyar népnév, amelynek eredeti hangalakja magyeri ~ mogyeri lehetett, szerkezetét tekintve valószínűleg összetett szó. Előtagja (magy-) finnugor eredetű, s etimológiailag kapcsolatban áll egy másik ugor nép, a vogulok önelnevezésével (mańši). Az összetétel utótagja ugyancsak finnugor eredetű, s a magyar ember, férfi, férj szavakban is meglévő, ám ma már kihalt er lexémával tartozik etimológiai szempontból össze, aminek ’ember, férfi’ lehetett az elsődleges szemantikai tartalma. Az elsődleges magyeri ~ mogyeri hangalak hangrendi kiegyenlítődés révén magyar és megyer formájúvá lett. Közülük a mély hangrendű magyar alak a magyarság egészének jelölőjévé vált, a magas hangrendű alak pedig az egy időben valószínűleg a vezértörzs szerepét betöltő Megyer törzs neve lett.