A komán ’kun’ népnév négy településnév első névrészében szerepel más névtípusokban: földrajzi köznévi utótaggal két Kománfalva, illetve a Kománpataka és a Kománszeg településnevekben (az előbbi a Komán pataka víznévből, az utóbbi a Kománszeg mikrotoponimából alakult).
A gyér előfordulás talán annak is köszönhető, hogy ez az etnonima a kun nép saját, önmagára vonatkoztatva használt elnevezése volt, s a két megnevezés közül a magyar nyelvben a kun lexéma vált általános használatúvá. Személynévként a Cumanus, Comanus és a Cun, Cuna alakokat egyaránt megtalálhatjuk (ÁSz.). Elvileg tehát annak nem volt akadálya, hogy a komán is megjelenjen önálló formában településnévként, ám ez a lehetőség nem realizálódott a magyar helynévkincsben.
A magyar nyelvben kun néven ismert kipcsak nép Magyarországon először a 13. században települt le, majd nagyobb arányú betelepülésük a tatárjárás után a néptelen középső, keleti területeken történt meg, ahol néhány évszázad alatt elmagyarosodtak. Utódaik magukat a magyar kun lexémával nevezték meg, az eredeti török komán önelnevezésük a 15. század közepétől adatolható Komondor családnévben maradt fenn. Ma a komondor lexéma a magyarban egy kutyafajtát jelöl, amelyet minden bizonnyal e nép hozott magával.
