„Quoniam ex defectu nature humane in memoriam rerum preteritarum per temporum successus de facili surrepit obliuio, dignum est scripto supportari et confirmari, quod inter legitimas contractum est personas. Quatinus et scripti confirmatione et uirorum idoneorum testificatione inuiolabiliter constet inconcussum […] ne aliqua causa in mei presentia uentilata et definita in irrutum redigatur, necessarium duxi, ut negotium quodlibet in audentia celsitudinis mee discussum scripti testimonio confirmetur.”; azaz:
„Minthogy az emberi természet gyarlósága következtében az idők folyása során az elmúlt dolgok emlékezetének a helyére könnyen belopakodik a feledés, illő írásba foglalva megerősíteni azt, amiben a szerződő felek egymás közt megállapodtak, hogy mind az írás megerősítésével, mind alkalmas férfiak tanúbizonyságával sérthetetlen és megrendíthetetlen legyen […] nehogy valamilyen, az én személyem előtt tárgyalt és befejezett ügy érvénytelenné váljék – szükségesnek tartottam, hogy minden, felségem jelenlétében elintézett dolgot az írás tanúbizonyságával erősítsenek meg.”