Foglalkozásnévből alakult középkori településnevek

Ács, Ardó ’erdész’, Daróc ’vadfogó’, Esztergár ’esztergályos’, Fazekas, Fonó, Gerencsér ’fazekas’, Halász, Hodász ’hódvadász’, Horó ’szakács’, Hőgyész ’menyétvadász’, Kovács, Lovász, Madarász, Ötvös, Peszér ’kutyapecér’, Solymár ’solymász’, Szakács, Szántó, Szekeres ’szekérrel szállító’, Szűcs, Takács, Tárnok ’raktárkezelő’, Tímár, Udvarnok ’földművelő’, Vadász, Vasas ’vassal adózó’, Verő ’kovács, vasverő’.

Ide vonhatók továbbá a Csősz ’kikiáltó, kihirdető, börtönőr’, Dusnok ’egyházi torló szolgáltatást végző’, Fegyvernek ’fegyverhordozó’, Lövő és Szőlős elnevezések is.

A szakirodalomban e körben szintén felvetődő Bocsár, Csatár, Födémes, Konyár, Márcadó, Mecsér, Mézadó, Ribnik, Sarlós, Taszár településnevek ide tartozása azért kérdéses, mert

• vagy nem magyar közszóból alakultak, hanem a szláv nyelvben keletkeztek foglalkozásnévi eredetű településnevekként, és így kerültek aztán a magyarba, mint például a Mecsér, Taszár stb. elnevezések;
• vagy pedig magyar közszót tartalmaznak ugyan, de annak nem volt foglalkozásnévi szerepe, mint például a Födémes, Mézadó stb. elnevezések alapszavának.