A helynevekben megjelenő testrészek metaforikus jelentésváltozás révén váltak földrajzi köznevekké, domborzati formák részeit jelölő lexémákká. Az emberi gondolkodás fontos jellemzője, hogy az ember magát kivetíti a környezetére is, hasonlóságokat fedezve fel saját teste és a világ egyes részletei között. Ez a szemlélet jelenik meg a fentebb felsorolt domborzati köznevek esetében is.
Néha azonban az állatok testi felépítésével való hasonlóság, azaz a teriomorf szemlélet kerül előtérbe: a hegy háta, gerince és fara például nem a hegy hátulsó részén van, hanem a felső részén, illetve annak végén úgy, ahogyan az állatok megfelelő testrészei. A mál szó (amely etimológiai eredetét tekintve azonos a mell szóval) ’mellső rész’ értelemben emberi testrész neveként ugyancsak nem használatos, csak az állatokra vonatkoztatható. (Egyébként pedig elavulóban lévő, nyelvjárási szó.)