A párhuzamos, egyidejű használat tényét nem ritkán az oklevelek szövegszerűen is rögzítik, mégpedig a latin alio nomine ’más néven’, alias ’másként’, sive ~ seu, vel ’vagy’ lexémákkal álló szerkezetek valamelyikébe foglalva:
+1247/+1284//1572: villa Woffa Illeyse alio nomine Kwkenyer vocatur (KMHsz. 1., Vaffaülése ’Vaffa nevű személy/faluja’ ~ Kökényér ’Kökény-ér nevű patak mellett fekvő [ti. település]’), 1299: possessio Feluelnuk que moderno vocabulo Makofolua (KMHsz. 1., Felvelnök ~ Makófalva), [1341/1387]: possesses Parishaza, quam alio nomine Zabopalfelde vocare dixit (Gy. 4: 88, Párisháza ~ Szabópálfölde).