A személyiség szintje
(
Biológiai alapok és felépítmény)

 

 

Az evolúció nem kezd új lapokat, mindig azt fejleszti tovább, ami már létezik. Az idegrendszer igen távoli múltból ered, hiszen már a legkezdetlegesebb szövetes állatokban is megtalálható.

A McLean nevéhez fűződő kiterjedt kutatásokon alapuló agyevolúciós elmélet szerint a „hüllő agy” képezi a magatartás szabályozásának legalsó szintjét, anatómiai helye is ennek megfelelő, az életfunkciókat fenntartó gerincvelő és az agytörzs (az ún. idegi alváz) fölött helyezkedik el.
A felette, körülötte lévő területek a limbikus rendszert alkotják, amely az „ősemlős agy” nevet kaphatná, mivel a hüllők és a modern emlősök közötti fejlődési fokot képviseli.

Legfölül (és az alsóbb szintek feletti ellenőrző szerepet gyakorolva) található az agykéreg, amely az embereknél az agy térfogatának körülbelül 85%-át teszi ki.

Túl a biológiai szerkezeten, érdekes e hierarchikus rendszer magatartás szabályozásában betöltött szerepe. A hüllő agy például fontos szerepet játszik az agresszív viselkedésben, a területvédő magatartásban, a rangsorképzésben. Az ősemlős agy már összetettebb, az agyalapi mirigyen keresztül a szervezet tartós áthangolására is képes. Hormonjai egyebek között befolyásolják az emlékezést, a figyelemösszpontosítást is. Itt van az amigdala, ez a kicsiny, mandula alakú terület, amelynek a félelem, a düh és más érzelmi reakciók szabályozásában van szerepe. A csoportképzés és az önzetlenség kezdeti formái is ennek az agyi szintnek köszönhetők, éppúgy, mint a szexuális viselkedés gyökerei. Az emberré válás feltétele, egyben legnagyobb vívmánya az agykéreg megnövekedése volt. Ennek a folyamatnak köszönhetjük az ösztönök és érzelmek feletti tudatos ellenőrzés képességét, vagyis a kultúra és civilizáció lényegét. Képessé váltunk az elvont gondolkodásra, a nyelvhasználatra, a körülöttünk lévő világ megismerésére. Cselekedeteink következményét előrevetítve tudatosan alakíthatjuk jövőnket (bár mint tudjuk, ebben néha tévedünk is). Megjelenik az öntudat, az egyén megismeri önmagát is, értékeli és irányítja a viselkedését, alkalmazkodva a belső állapotához és a külső környezethez. Egyes kutatók szerint ez utóbbi képességünk a két agyfélteke együttműködésének következménye, és a negyedik fejlődési fokozatot képviseli.

 

(Forrás: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=integralt-03-szemelyiseg)