XII. A budapesti fattyúnyelv elnevezéseiről

Könyvünk utolsó fejezete eltér az előzőktől, ebben ugyanis nem Budapest fattúnyelvben megőrzött emlékeit tárjuk az olvasó elé, hanem a magának a budapesti fattyúnyelvnek eddigi elnevezéseit gyűjtöttük egybe. Egy pillantást vetve gyűjtésünkre máris láthatjuk, hányféleképpen igyekeztek megnevezni azt, amit mi a budapesti fattyúnyelv név alatt rögzítettünk. Az itt következő fejezetben elsősorban nem fattyúnyelvi szavakkal találkozik majd az olvasó, ugyanis gyűjteményünknek ebben a csoportjában minden olyan kifejezést felsorolunk, amit az újságok írásaiban, szépirodalmi alkotásokban, nyelvészeti tanulmányokban fellelhettünk a budapesti fattyúnyelvre. Sok alkalmi megnevezés is előfordul ezek között, de talán nem érdektelen ezekkel is megismerkedni. Természetesen felsoroljuk azokat a szavakat is, amelyekkel a fattyúnyelv nevezi meg sajátmagát.

Hogy mindazok, kik előttünk erről a nyelvről szóltak, ennyiféle nevet adtak neki, azon ne csodálkozzunk, hiszen így van ez nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, és így van ez, ha nem szorosan egy városnak nyelvéről beszélünk, hanem egyes országokban elterjedt fattyúnyelvről, vagy éppen ha egy szűkebb közösségéről van szó.

A német Gauner-, Geheim-, Studenten-, Beruf-, Soldaten-, Kaufmann-, Dieb-, Kochemer-, Galoschen-, Schurer-, Mengisch-, Spitzbuben-, Krämer-, Rinnstein- és Jenische-sprache-kat ismer, továbbá Rotwelsch, Kochemerkohl, Plattenkohl, Chessekohl stb. neveken nevezi azokat a csoportnyelveket, amit mi fattyúnyelvnek nevezünk.

Az angol cant, slang, cokney, tramp, underwordslang néven, a francia argot, jargon, jobelin, patois, az olasz gergo, furbesco, a cseh hantyrka, a spanyol germanía, jerigonza gyűjtőnevek alatt szótározza, és még sorolhatnánk sok más nyelv megnevezéseit is.

Ha mi ezek után egyszerűen pesti nyelv-nek neveznők a budapesti fattyúnyelvet, akkor úgy tűnhetne fel, mintha a budapesti nyelvjárásról beszélnénk, ahogy az egyes vidékeknek megvan a maguk tájnyelve.

De nem erről van szó, hanem egy egészen különleges, Budapesten keletkezett és csak itt élő nyelvről, mely magába foglalja mindazokat a rétegnyelveket és foglalkozás, életmód alapján létrejött csoportnyelveket, melyekről bevezetőnkben megemlékeztünk.

A régebbi kifejezések például a tolvajok nyelvét alvilági zsargon-nak, apacsnyelv-nek, csibésznyelv-nek, hebrenyelv-nek, hóhemnyelv-nek, jasszargó-nak, jassznyelv-nek, pesti tolvajnyelv-nek, vagánydumá-nak nevezték.

Az egyes foglalkozási ágaknál keletkezett nyelvet bohémnyelv-nek, éjszakai dumá-nak, halandzsanyelv-nek, kerepesi úti beszéd-nek stb.-nek keresztelték el.

Ha általánosságban akartak beszélni, akkor a budapesties beszéd, budapesti volapük, Budapest nyelve, budapestizmus, nagyvárosi nyelv, pestiesség, pesti nyelv, pesti tájszólás, pesti utcanyelv, utcai nyelv kitételeket használták. Így nevezték el egyes kerületek nyelvét, például Lipótváros argójá-nak, Fóburgszan Leopold argójá-nak vagy a kültelkek nyelvét angyalföldi szleng-nek külvárosi szleng-nek, ligeti jasszok nyelvé-nek, ligeti szó-nak sikátori szavak-nak stb.

Ebben a dzsungelben igyekeztünk rendet teremteni, mikor mindezeket a különböző, de egy célt szolgáló elnevezéseket közös nevezőre hozva elneveztük budapesti fattyúnyelv-nek.

Az alábbiakban jelentésük megadása nélkül pusztán felsoroljuk a budapesti fattyúnyelvre használt szavakat. Értelmezésüket azért hagytuk el, mert mindegyikük a budapesti fattyúnyelvet vagy ennek valamelyik fajtáját nevezi meg.