Élet és Irodalom 47. évfolyam, 05. szám — EX LIBRIS

M. NAGY MIKLÓS

Fenyvesi István: Orosz-magyar és magyar-orosz szlengszótár

Napok óta nem tudok betelni Fenyvesi István Orosz-magyar és magyar-orosz szlengszótárával, szinte úgy olvasom, vagy inkább olvasgatom, innen-onnan habzsolva belőle egy keveset, mint egy regényt (az orosz nyelv pajzán kalandjairól) vagy mint egy szadistán szexepiles történelmi enciklopédiát (a lassan sokmilliónyi áldozatával együtt már-már jelentéktelen interregnummá, zavaros időkké szublimálódó orosz XX. századról). Fölütöm, mondjuk, a 282. oldalon, és egy jó ismerősre, az "obsziratyszja/oboszratyszja" igére bukkanok rá (magyarul: "összeszarja magát"), melyhez a szótárszerkesztő - aki majd' minden szót és kifejezést igyekszik szövegösszefüggésben életre kelteni - előbb egy jópofa népi csasztuskát idéz (valami béna tetőfedőről, aki zuhanás közben negyvenszer összeszarja magát), majd egy Baklanov-idézetet: "Sztálin a háború elején összeszarta magát, egy álló héten át nem mutatkozott, és amikor jöttek hozzá, azt hitte, le akarják tartóztatni." A szkatológiailag különlegesen gazdag orosz kultúra innentől kezdve egész asszociációláncot indíthat el az emberben: bevillan például egy ki tudja hol olvasott eszmefuttatás arról, hogy a Sztálinhoz berendelt elvtársak a nagy izgalomtól gyakorta összeszarták magukat, ami hozzátartozott a dolgok természetes rendjéhez (aki fél, az nem veszélyes), és a kiképzett személyzet gyorsan tisztába tette az illetőt... Aztán a lágervonatokban összezsúfolt emberek, a kübli ("parasa") a börtöncellákban, Szorokin ürítkezéses novellái, amelyekben a szocreálnak induló történetek ürülékbe és testváladékokba fulladnak... Aztán a "govno" (szar) szóra lapozok, ahol is folytatódik a történelem- és irodalomóra egy Juz Aleskovszkij-idézet segítségével: "Amint Brezsnyev a fűbe harap, kapásból úgy határoznak, hogy megörökítendő korunk egész szarát, a továbbiakban pangásnak nevezik a Brezsnyev-korszakot", majd a "govnojed"-nél (szarevő) jön egy újabb - jóformán csak szlengszavakból álló - Aleskovszkij-idézet (úgyhogy a fordításom igencsak hozzávetőleges): "Hát meddig lehet még a hantában élni, olyan szarevők és korcsok között, mint az a lepényhal Molotov, a dromedár Kaganovics és a ravasz Malenkov?". És persze lapozgatás közben minduntalan a határtalanul leleményes szóképzés gyöngyszemeire bukkanok: az egyszerű, privilégiumok nélküli szovjet embert "beszkolbasznyik"-nak (kolbásztalan) nevezték, a prostituáltak placcait "palkodrom"-nak (azaz körülbelül "faszodrom"-nak), a Brezsnyev-kort nemcsak "pangásnak", hanem "neorepresszansz"-nak is, az újgazdag orosz, mint megtudtam, nemcsak "novij russzkij" lehet, hanem "novij gnusznij" (kb. "új undok") is, Gorbacsovot pedig a szesztilalom idején "Limonadnij Dzsó"-nak (azaz "Limonádé Joe"-nak) keresztelte el a népnyelv...

Hogy ilyen hallatlanul izgalmas olvasmány lett ez a szótár, az persze részben hallatlanul izgalmas főhősének, az orosz nyelvnek köszönhető (amely a kommunizmus évei alatt a legfőbb lázadó volt, és hol karneváli derűvel, hol vicsorgó dühvel röhögte ki a komcsikat, az elvtársakat, a funkcikat, a smasszerokat, az idióta szovjet nyelvet), de legalább ilyen mértékben Fenyvesi Istvánnak és munkatársainak is, akik nem elégedtek meg azzal, hogy a kilencvenes években egyre szaporodó (és tapasztalataim szerint többnyire meglehetősen hevenyészett) orosz szlengszótárak anyagát dolgozták fel, hanem írók százaitól kerestek idézeteket a szavak és kifejezések kontextuális megvilágításához. Hogy mennyire hiánypótló ez a könyv, azt talán bizonygatni sem kell: aki lapozgatott már korábbi orosz - pontosabban szovjet - szótárakat, az pontosan tudja, hogy a szleng száműzve volt belőlük: gyűjtése és kutatása ideológiai tabunak számított - egyszóval az orosz nyelv leggyakrabban használt szavait nem lehetett megtalálni bennük. Amiből az is következik, hogy a mai orosz irodalom (Juz Aleskovszkijtól kezdve Szorokinon át a most felfedezett, húszéves Gyenyezskináig), amelynek szlengtelítettsége alighanem páratlan a világon, Fenyvesi István szótára nélkül áthatolhatatlan nyelvi dzsungel lenne az olyan különc magyar fiatalok számára, akik az orosz nyelv és irodalom tanulására és tanulmányozására adják a fejüket.

(Syca Kiadó, 2001. 633 oldal, 4980 Ft)