Csúzli, gitár, varrógép

Ha a nyelvek szóalkotásáról beszélünk, leginkább a szóképzés vagy a szóösszetétel jut eszünkbe, pedig az alaki szóalkotásmódok mellett él egy sokkal gyakoribb nyelvi eszköz is. Ez a jelentésbeli szóalkotás. A jelentésbeli szóalkotás esetében a szó alakját nem változtatjuk meg, ellenben megváltozik a szó jelentése.

Ez a jelentésváltozás többféle lehet, de mindig van valamilyen kapocs, ami a régi és az új jelentésben egyfajta azonosságot biztosit. Például a címül választott szavak esetében: csúzli „játékfegyver” → „géppisztoly”; gitár „nyakba akasztható” → „géppisztoly”; varrógép „gyorsan kattog” → „géppuska”.

Leginkább főnevek találhatók a jelentésbeli szóalkotással létrejött szavak között, de ez csak azt mutatja, hogy a katonai szleng szókincse javarészt főnevekből áll. Akad természetesen ige is néhány (elvitorlázik „vízen távozik” → „elmegy”; kiakaszt „helyéről kimozdít” → „az embert nyugalmi állapotából kimozdítja: felidegesít” stb.).

A jelentésbeli szóalkotással létrejött szavak ugyanolyan állandó tagjaivá válhatnak a nyelvi rendszernek, mint a többi szó. A fóka „felmosórongy” (ugyanolyan vizes csíkot hagy maga után, mint az állat), a sakkozik „a kockás követ felmossa”, bivalytej „feketekávé” (sötét színű, mint a bivaly teje), a krumplivirág „csontcsillag” (a növény virágjához hasonló alakú) már több évtizede élnek, s úgy tűnik, még sokáig fogják használni őket.

A hagyományos felfogás szerint a jelentésben szóalkotásnak négy módját különböztetjük meg. Az első az úgynevezett jelentésbővülés, amikor a jelentés terjedelme kibővül, a szó a dolgok szélesebb osztályára kezd vonatkozni. A zsold eredetileg a pénzért szolgáló katonák bére volt, mára ez jelentésbővüléssel az „illetmény” jelentést vette fel. Ezzel a móddal szemben van a jelentésszűkülés, ami az előzőnek a fordítottja. A birtok, préri, sztyeppe a nagyobb sík területet jelentik, de a katonai szlengben a katonák által használt nagyobb, egybefüggő terület, a gyakorlótér nevévé vált.

A jelentésbővülés, illetve szűkülés aránylag ritkább szóalkotási mód nemcsak a katonai nyelvben, de a köznyelvben is. Annál gyakoribb az érintkezésen és hasonlóságon alapuló névátvitel (vagy ahogy a stilisztika említi, a metonímia és metafora), különösen ez az utóbbi.

Az érintkezési névátvitelhez sorolhatjuk például a stoki szó második jelentését: „katonai ülőke” → „az erre szabályosan ráhajtogatott ruha”; vagy ugyanilyen a dikó is („fekvőhely” → „heverészés”).

A katonák fantáziája, képzettársító hajlama leginkább a metaforaalkotásban figyelhető meg. A legkisebb hasonlóság is elég ahhoz, hogy új jelentésben kezdjék használni a szót. Mivel repül és gyorsan forgatja lapátjait, szitakötő lett a helikopter neve. Házőrzőként gubbaszt az őr a bódéjában, amit ezért kutyaól-nak neveztek el. Épület a kaptár is, a katonaságnál azonban ez nem a méhek, hanem a megfenyítettek őrzésére szolgál, azaz fogda. A civil fűtő a szenet rakja a kazánba, míg ennek katonatársa a töltőkezelő, aki a lövedéket csúsztatja a tank ágyújába. Ennek a lövedéknek a neve pedig a malac, mert ha rosszul teszik a lövegbe, „visít”. A pumpa le s fel mozog, ezért így hívják a fekvőtámaszt a seregben. A kályhacső-höz alakjában hasonlít az RPG, meg is kapta ezt a nevet.

A hóesés jelentésváltozásai miatt nemcsak téli esemény a laktanyákban, a takarítószer szétszórása is ezt a szót juttatja a katonák eszébe. Malomkerék-ként a gumik még egész centijét tisztelik az öregek, akiknek már csak kevés van hátra (emiatt aztán centijük is jóval rövidebb), mondván, hogy megemelésébe még Kinizsi Pál is megizzadna. Belső jelentésváltozással magának a centinek is van egy másik jelentése: WC-papír, ami szintén kerekre van tekerve.

Ilyen katonai nyelven belüli módosulás érte az aknát, amely a „földre helyezett robbanószerkezet (amire nem jó rálépni)” jelentésből „széklet erdőn, mezőn” értelmet kapott.

A tréfás szóösszetételek egy része szintén tartalmaz némi jelentésbeli szóalkotást: tundrabugyi vagy fagatya (pufajkanadrág); mackótál (összefagyott krumpli vagy franciasaláta); fogdabútor (sűrűn fogdán ülő katona); kőbaltás (laktanyai fodrász) stb.

Ha cápafogas a surranó (amit az elöljárónak „illik” »Jaj, még megharap!« kiáltással kidobni az ablakon), akkor arról van szó, hogy a bakancs recéi között szennyeződés maradt, ami világosabb színével fogsor képzetét kelti a szemlélőben.

Néha még tulajdonnevek is feltűnnek a jelentésükben megváltozott szavak között. A katonai Vidám Park nem más, mint az akadálypálya; a rádióból átköltözött Szabó család pedig gyalogsági célcsoportként álldogál a lőtereken.

Jelentésváltozással, jelentésbeli szóalkotással nagyon sok szó megfejthetetlennek tűnő jelentését kideríthetjük, de csak módjával szabad a nehezen felismerhető szavakat ide sorolni. Jó példa erre a cselló (konyhai kisegítő munka), amely a közhiedelemmel szemben nem arról nyerte nevét, hogy a nagy edények elmosása olyan, mint a zenész játéka a csellón, hanem egyszerű rövidítésből, a csapatellátó (osztály)ból.

KIS TAMÁS

(Igaz Szó 33/12 (1988. december): 35)