Az Este
Műsorvezető: Krizsó Szilvia
2005. január 25.
2004. április 02.
Mv.: - Kurumpli, benga, bika, kifejezések a rácsokon belülről. A nehézfiúknak nemcsak a szóhasználatuk sajátos, hanem a börtönbeli hierarchiájuk is. Nem mindegy, hogy kiből lesz vezető, azaz kanibál és kiből vanzer, vagyis áruló. A börtön szlenget most először debreceni nyelvészek foglalták össze. Hozzájuk hasonlóan mi is arra voltunk kíváncsiak, hogyan beszélnek a rácsokon belül?
Farkas István: - Itt van ez a szék, ez stokli. Itt a cipőm, ezt hívhatjuk skátlinak.
R.: - Skátli?
Farkas István: - Igen. Akkor van ez a szürke rabruha ezt úgy hívjuk, hogy mákos.
R.: - Csak néhány példa a börtön szlengből, aki pedig mesél egy igazi betyár, egy cinkes. Éppen több mint hét évet ült rablásért, ahogy ő mondja rabiért, mert hogy itt minden bűncselekményt másként hívnak, mint odakint.
Farkas István: - Vannak a zsebtolvajok, ők a kastások, aztán vannak pedofil elkövetők is, őket többféleképpen szokták hívni. Én azt a jelzőt használom, hogy pet shop boysosok, ez egy ilyen sajátos, én találtam ki, de aztán vannak pedrók kis, így is nevezik őket.
Zoltán: - Van egy kasztrendszer és így a besorolás odaesik, ahova a pali illik.
R.: - Ki dönti el, hogy ki hová illik?
Zoltán: - Ezt ki dönti el, hát figyelembe veszik, mint ... bocsátkozni, hogy ki miért került börtönbe, itt milyen anyagi helyzete van, milyen háttere van bent, és akkor így a ranglétrán nem tud felfelé jutni vagy éppen visszafelé.
R.: - Zoltánnak nincs oka panaszra. Ő menő gyerek a többiekhez képest.
Zoltán: - Ha én sétálok egy normálisabb emberrel a sétaudvaron, oda nem jöhet a csicska, közelünkbe sem jöhet egy csicska.
R.: - Merthogy ők a kannibálok, őket nem ugráltathatja senki, csak ők parancsolhatnak.
Zoltán: - Hamar beletanultam, vagy belegázoltam itt a benti életbe, bár nem vagyok rá büszke, hozzá kell tennem, de hát bele kellett rázódnom, hiszen ez egy külön világ és itt élni kell.
Tóth Gabriella, nevelő: - Teljesen más ez a világ. Minden új, a kifejezések újak. Meg kell azt ugye szokni, hogy minden ember más, mindenkivel másképp kell bánni, mindenkihez másképp kell hozzászólni. Teljesen más ez a világ, mint a kinti.
R.: - Mikor szabadul?
Farkas István: - Hétfőn.
R.: - Nagyon várja?
Farkas István: - Várom.
R.: - És mi lesz, ha kimegy?
Farkas István: - Hát nem tudom, nem tudom. Vár a családom. Elsősorban ez az, ami a legfontosabb.