2008. november 21. péntek

 

Farkas Tímea

Szleng

A politikus ne mondjon nyugdíjas helyett nyuggert

Király, sirály, zsírkirály

Kétezer szavas Szlengszótárt adott közre a Tinta Könyvkiadó. Szerzője, Parapatics Andrea szerint szlenget ma már mindenki használ. Akadnak szakemberek, akik azt állítják: a fesztelen beszédmód általánossá válása a társadalom demokratizálódását jelzi. Nem bizonyos, hogy a jelenség komplex értékelése ennél nem tudna mélyebbre ásni. FARKAS TÍMEA írása.
Bazánth Ivola felvétele
 

„Ezzel a bibliával tuti, hogy bevágódsz a lélekidomárodnál: így vili lesz neki, hogy mit rizsázol. És még az ősökkel is együtt mazsizhattok belőle, akik valszeg salátává olvassák majd.” Ezekkel a mondatokkal ajánlják a legújabb magyar szlengszótárt. Szerzője, Parapatics Andrea olyan kifejezések jelentésével is megismerteti az olvasóit, amelyeket csupán egy-egy régióban használnak. A fenti idézet „hivatalosan” így hangzana: ezzel a szótárral biztosan sikered lesz az osztályfőnöködnél, aki így megérti majd, mit beszélsz. És még a szüleiddel is együtt szemezgethettek belőle, akik valószínűleg gyakran olvassák majd.

– Mindenkinek akadhat szigorúan magánjellegű titkolnivalója, és ez a nyelvhasználatban is megjelenhet. Ha egy kamasz azt mondja a szülei előtt a barátjának: tegnap olyan gerely voltam, tisztára kész lettem, akkor nem akarja a felmenőivel tudatni, hogy előző nap berúgott – mondja Parapatics, aki szerint a szleng egy
csoporthoz való tartozást is kifejez. – Ilyenkor azt jelzi: így beszélünk mi, ez a mi „galerink”.

Lehet, hogy ezért nem értik egymást az emberek?
Koldusok, tolvajok szüleménye a „fattyúnyelv”, később a városi munkásosztály emelt át beszédébe az alvilág által használt szavakat. Ám mára elavult az a nézet, amely szerint a szleng az alsóbb, a társadalom perifériájára szorult rétegek alantas szóhasználata volna.

A nyelv fűszere

– Hangsúlyos benne a diák-, a bakanyelv, valamint az egykori grundok népéhez hasonló csoportok beszédmódja – mondja Balázs Géza nyelvész. – A szlenges beszéd keletkezését a konform hatalommal szembeni ellenállás, az egyéniség és a másoktól való különbözés kifejezésének vágya motiválja. Tudatos „ferdítések”, játékos képzések, nyelvi kreativitás eredményei a szlengszavak.
Sokszor gúny szüli őket. Nem a roma mondja magára: napbarnított.

Régen a szleng főleg a jiddisből, a németből, a cigány és a tájnyelvből merített. Ma elsősorban a németből és az angolból veszünk át szavakat.
– A két világnyelvet egyre többen ismerik, és vegyítik a magyarral. A németül tanulók kezdték először mondani: überjó. Az angolosoktól származik a kimerültségre utaló „offon vagyok” – állítja Parapatics.

A szleng olyan, mint a farmer – mondja a szótár készítője. – Eleinte azok hordták, akik lázadtak. Ma általános viselet. A rendszerváltozás után minden szabadabb lett, a nyelvhasználat és a szóválasztás is. Ma már azok is használnak szlenges kifejezéseket, akik korábban nem tették, mert nem merték vagy nem akarták. Napjainkra kortól, nemtől, lakóterülettől, iskolázottságtól függetlenül mindenki érti és használja a szlenget – szóban és írásban is. Persze nem azonos gyakorisággal.

Nem illő mindenhol komcsizni, vagy a feleséget hátizsáknak nevezi. A választékosabbak ma is kinézik esküvőről a farmerben érkezőt.
Mégis: a szleng már nemcsak a baráti, családi beszélgetések nyelve. Iskolában, munkahelyen, az írott és elektronikus sajtóban s gyakran hivatalokban is találkozunk vele.

– A fesztelen beszéd- és viselkedésmód általánossá válása elősegítheti a társadalom kiegyenlítő demokratizálódását. Akik régen beszélték a szlenget, nemigen jutottak nyilvánossághoz, a sajtó pedig a hivatalos köznyelven szólt a társadalomhoz. Ma viszont a kereskedelmi csatornákon, az interaktív rádiós és televíziós műsorokban, a valóságshow-kban, a bulvársajtóban vagy az interneten bárki megnyilvánulhat. A tömegmédia gyorsan terjeszti a standardtól eltérő nyelvi jelenségeket – teszi hozzá Balázs Géza.
Sajnos az illetlen, sértő megnyilvánulásokat is. Korántsem demokratikusan.

Nyelvészek szerint a standard nyelv közömbös, politikai korrektséget tükröz. A szleng szókincse általában lekicsinylő stílusárnyalatot hordoz, ám színesíti a nyelvet.
– Olyan, mint az ételnek a fűszer – véli Nádasdy Ádám nyelvész, aki szerint előny az is, hogy a szleng megment kiveszőben lévő szavakat. – Már aligha gyúrnak tésztát a háziasszonyok. A gyúr igét a szleng mégis megóvja a kihalástól, amikor azt mondják: megyek gyúrni (edzeni).
Bár a szlengszókincs különösen gyorsan változik, akadnak meggyökerezett kifejezések.

Drámai medlar

– Ilyen a ciki – mondja Balázs. – Az ötvenes években sokan kifogásolták, mégis köznyelvi lett. A hatvanas években még a „szia” is szlengnek számított, ma viszont bevett köszönésforma.

Akárcsak a srác.
– Az ötvenes években igazi szleng volt. A jiddisből származik, ahonnan a meló, a haver és a stikában – mondja Nádasdy Ádám. – 1956-ban a fiatal forradalmárok szólították egymást srácnak, majd a velük szimpatizálók nevezték őket pesti srácoknak.

 

Parapatics Andrea
Riskó Gáspár felvétele
Parapatics Andrea
 

Nádasdy szerint az irodalom mindig is erősen merített a szlengből.
– Shakespeare is használt drámáiban szlengszavakat, például a Romeó és Júliában a medlar (naspolya) szót punci értelemben. A Jónás könyvében Babits az utál helyett a rühellt választotta.
Ez persze nem jogosít fel arra, hogy mértékadó sajtóorgánumok, közszereplők is „szlengesedjenek”. Sok kockázata volna, ha egy politikus a nyugdíjas helyett nyuggert mondana.

Paradox: a divattá válás ellentétes a szleng lényegével, az elkülönülő, a csoportnyelvi jelleggel. Amint általánosan elterjed egy-egy fordulat, nyomban új sarjad belőle, átmenetileg exkluzív.

– Alig néhány éve kezdték a fiatalok a nagyon jó helyett a király szót használni. Amikor ebben a jelentésben a király közismert lett és megkopott, hamar sirályra cserélődött. Újabban azt mondják: zsír, zsírkirály – állítja Parapatics.

Noha szótárában a nagyon jó jelentésre több mint hatvan szó található, szlengszavakat inkább negatív jelenségekre alkotunk. A jelesnek alig egy-két szinonimája van, az egyesnek többtucatnyi.

Balázs Géza szerint: ha az elégtelen helyett a diák azt mondja, karót kapott, elviselhetőbbé teszi a valóságot.
Ám a bukás attól még bukás marad. A szleng nem változtatja meg a valót.