A MAGYAR KATONAI SZLENG

 

II.

7. A nyelv használatában három szintet szokás elkülöníteni. Bár a nyelv rétegzettségének vizsgálatában különböző kiindulási szempontok érvényesülnek a kutató felfogásától függően (vö. GRÉTSY: MNyRét. 86), a nyelvhasználat hármas tagolódása más-más közelítésben is feltűnik. A hagyományosnak nevezhető "irodalmi nyelv--köznyelv--népnyelv" tagolódást (vö. SIMONYI, A magyar nyelv. Bp., 19052. 138--63; HORGER, A nyelvtudomány alapelvei. Bp., 1914. 159; BÁRCZI, Bev.3 15--25; MMNyR. 1: 26--31; NYIRKOS: MNyj. 24: 19--30) most figyelmen kívül hagyva ilyen hármas rétegzettséget látunk KÁROLY SÁNDORnál, aki a stílusszintek felől közelít a nyelvhasználat különböző formáihoz (Nyr. 85: 385--98), és SZENDE TAMÁSnál, akinek a közlemény hírértéke és a hír típusa szerint felvázolt hármas közlésrendszere újszerűsége miatt külön figyelmet érdemel (i. m. 231--3). Ezek a különböző közelítésmódú tagolások egymást erősítik, hisz lényegében ugyanannak a jelenségnek a különböző oldalait veszik szemügyre.

7.1. A nyelvhasználat efféle hármas rétegződése a szaknyelvekben is megvan. A katonai nyelv rétegeit először FELSZEGHY EDILTRUD írta le: "A hadsereg nyelve tekintetében megkülönböztetjük: 1. a hadsereg szolgálati nyelvét, amint az a császári kancellária nyelvében elénk tárul, 2. a katonai szaknyelvet és 3. a katona (argot-szerű) nyelvét" (i. m. 20).

Ezt a függőleges tagolódást a mai katonai szaknyelvben is megfigyelhetjük. PUSZTAI ISTVÁN szaknyelvekre vonatkozó megállapításait alapul véve (Nyr. 99: 395--400; AnyKöz. 46--7; vö. még HUTTERER: ÁNyT. 1: 159; HANGAY: MNyRét. 412) a következő szinteket állapíthatjuk meg: a katonai szaknyelv fölső rétege a katonai szakirodalmi nyelv. Főleg írásban találkozhatunk vele, ezen a "nyelven" íródnak a hadtudományi dolgozatok, a tudományos igényű tanulmányok, a szolgálati szabályzatok stb.

Alatta találjuk a katonai köznyelvet, amely a hivatalos érintkezés nyelve. Szabályozzák bizonyos megkötöttségek (szabályzatok, meghatározott alaki viselkedések, például szabályozott mozgások, vigyázzállás stb.).

A katonai szaknyelv alsó szintjét KÁROLY S. szóhasználatát átvéve katonai társalgásnak nevezem. Ez a laza, fésületlen szakmai beszélgetés nyelve, amelyet szaknyelvi jegyei többé-kevésbé megkülönböztetünk a katonai szlengtől.

A katonai szaknyelv és a katonai szleng szétválasztása a gyakorlatban -- különösen akkor, ha nem ismerjük a vizsgált kifejezés elhangzásának szituációját -- nem mindig lehetséges, de elvileg éles határt kell húznunk közöttük.11. jegyzet (FELSZEGHYnél a katonai nyelv alsó szintjén ez a két változat összefolyik.) Az elválasztáshoz támpontot adhat a kérdéses szó vagy kifejezés stiláris értéke, ugyanis a katonai szlengben gyakran előforduló, a megszokott hivatalos környezetünkből kiszakított szaknyelvi fordulatok legtöbbször gúnyos, tréfás színezetet kapnak, amiről így könnyen felismerhetők. Például a Parancs! szó, amit a katonának az elöljáró megszólításakor kell válaszolnia, figyelmen kívül hagyva a hivatalos hierarchiát, a sorkatonák egymás közötti beszédében mindig tréfás stílusárnyalatú, azaz magán viseli az "érzelmi szóalkotás" nyomait. Ugyanez mondható el a válaszmondatok kezdetén gyakran előforduló "Jelentem" szóról is, és számos nyelvjárási eredetű szlengszavunkon szintén megfigyelhető ez a jelenség. Nehezebb a helyzet, ha olyan köznyelvi vagy régi katonai nyelvből származó szókat érzünk szlengszavaknak, amelyeknek sem jelentése, sem alakja, sem neutrális stílusértéke nem tér el az átadó nyelvváltozatétól. Ez esetben csak az adatközlőkre hagyatkozhatunk. Így a fogda, fogdás, csajka, zsold-féle szavakat például mind a magam katonakori feljegyzései, mind mások hasonló szójegyzékei határozottan a katonai szlengbe tartozónak minősítik. Bizonyára közrejátszik ebben az is, hogy a hivatalos nyelvben nem így nevezik ezeket a dolgokat (vö. KSZIL. 49).

7.2. A függőleges tagolódás mellett megfigyelhetjük a katonai nyelv vízszintes, területi megoszlását is. Ezt természetesen csak az alsó nyelvi szinten van meg, hisz a katonai szakirodalmi és köznyelv írásban szabályozott (kodifikált) nyelvváltozat. A katonai szleng szókincsének központi része a katonák közt általánosan ismert, helyi sajátságok inkább csak a szókincs perifériáján találhatók. Ez az oka annak, hogy a különböző helyeken szolgált, de már leszerelt katonáktól nem nagyon lehet területi különbözőséget mutató nyelvi anyagot gyűjteni, hisz leghamarabb épp a peremszókincset felejtik el. Ám hogy vannak a katonai szlengben helyi eltérések, azt a több helyen szolgált adatközlőim is megerősítették, akik szerint néha még megértési gondokkal is meg kellett küzdeniük (vö. PENT. 19). Az általam feljegyzett szóanyagban is vannak egy-egy laktanyákhoz vagy egy-egy megyéhez köthető szavak, kifejezések. Ezek egy része magában hordozza a hely(ség) nevét. Ilyen az Ercsitől búcsúzó öregkatonák leszerelő rigmusa (Arrivedercsi, Ercsi!), vagy az itt szolgáló előfelvételiseket bosszantó mondóka (Csibe, visszajössz még Ercsibe?). Az e csoportba tartozó szavak legtöbbje a környékbeliek és a helyi sajátosságok kicsúfolására is használatos (pl. Szombathelyen vazsi tik, Zalaegerszegen, Nagykanizsán zalagalamb, zalai fácán, fagyálló zalai fecske a varjú megnevezése).

Jól elkülöníthető a szavaknak az a csoportja is, amely a laktanya és a hozzá tartozó objektumok valamely részét olyan jellegzetességéről nevezi el, ami csak az adott laktanyában van meg. A fogdát például Lentiben nyolckéményes-nek, Zalaegerszegen piroskilences-nek (mert piros színű és az épületek közül ez viseli a kilences számot), Nagykanizsán pedig kékcsempés-nek hívják.

Tulajdonképpen ehhez a típushoz sorolhatók azok a szavak, amelyek a laktanya alakulatának ritka, a más helyőrségek katonái számára ismeretlen fegyverneméhez, az ott folyó speciális kiképzéshez kapcsolódnak. Ilyen a debreceni Kossuth laktanyában az idegenlégiós 'hazánkban kiképzést kapó külföldi (afrikai) katona', Ercsiben a (szenny)vizes, béemkás 'a motorcsónak vezetője'.

A lokalizálható szóanyag harmadik rétegéhez olyan kifejezések tartoznak, amelyek semmilyen tárgyi és nyelvi fogódzót nem tartalmaznak, többségük bizonyára egy-egy ember egyéni nyelvhasználatából terjedtek el a laktanyában. Ilyeneket említhetek itt, mint a debreceni Kossuth laktanyában a hikomat 'beteg', rinya 'kérelemfüzet', szamárfészek 'hanyagul bevetett ágy'; manó 'kimenő öltözetből átalakított gyakorlóruha'; cápa 'rakétás katona'; Zalaegerszegen a gyíkvár, nyúlvár 'felderítő- ill. lövészalakulat szállása', gombás 'ezredfürdő', lepke 'harcjárműlőszer'; buzizsúr 'zuhanyzás az ezredfürdőben' (ugyanez a szó Debrecenben az említett laktanyában 'osztálysorakozó'-t jelent); Szombathelyről kártyázik a vége 'az alakulat vége rendetlenül halad', lövészidő 'sáros, esős időjárás', utált 'utalt (alakulat)'; Ceglédről mackótál 'összefagyott hidegtál'; Nagykanizsáról szalonnás 'buta, műveletlen', Ercsiből bugi 'szolgálat' stb.

Számos példa van tehát a katonai szleng helyi sajátosságaira, az azonban tagadhatatlan, hogy a területenkénti eltérés nem érvényesül olyan mértékben, mint az a laktanyák egymástól való elszigeteltségéből következne.

Ennek egyik oka minden bizonnyal a szlengben megfigyelhető analóg gondolkozás, vagyis hogy a szlenget használók ugyanannak a jelenségnek jellegzetes tulajdonságai miatt ugyanazt a nevet adják a nyelvterület különböző részein egymástól függetlenül is. Legszebb magyar példája a diáknyelv trapper 'elégtelen' szava (volt), amely néhány évvel ezelőtt az első magyar farmernadrág, a Trapper televíziós reklámjából, a felfelé tartott hüvelykujjból született; tulajdonképpen egy-két hét alatt az egész országban elterjedt (vö. BACHÁT: MNyRét. 147). Ez a jelenség nem csak egy nyelv szlengjében, hanem a különböző nyelveket összevetve is nagyon jól megfigyelhető (valamivel bővebben ld. KIS T.: Folia Uralica Debreceniensia 2: 90--1). Ennek okát is bizonnyal az érzelmi szóalkotásban kell keresnünk, vagyis az azonos érzelmi töltésből fakadó azonos szemléletben, ami révén a dolgokat egymástól függetlenül is azonos módon nevezik el. Nem feledkezhetünk meg persze arról sem, hogy a katonák életét, felszerelését, ellátását, viselkedését minden téren -- egészen addig, hogy a törölközőnek milyen irányban kell feküdnie a takarón -- központi előírások szabályozzák, ami szintén a helyi sajátosságok kialakulása ellen hat.

7.3. A katonai nyelv tagolódásának harmadik típusát a belső szakmai nyelvek adják. Ezeket talán fegyvernemi nyelveknek nevezhetnénk: "külön nagy szakszókincs a katonai nyelv, és még ezen belül is megvan a sajátos szókincse az egyes fegyvernemeknek" (Nyelvtan--stílus--szónoklás 230). Ez a különbözőség -- ellentétben a vízszintes tagolódással -- inkább a katonai nyelv felsőbb rétegeit érinti, a katonai szlengre kevésbé jellemző. Jó példa erre a buff fegyvernév. A szó általánosabb jelentésjegyei ('nagyhangú tűzfegyver') attól függően egészülnek ki konkrétakkal, hogy kik használják. A tüzéreknél az alakulat lövegei, az aknavetősöknél az aknavetők, a lövészeknél pedig a páncéltörő kézifegyverek (RPG-k) viselik ezt a nevet. Mindemellett beszélhetünk azért a katonai szlengben is fegyvernemi változatokról. Az ide tartozó szavak gyakran valami módon a katonai nyelv felsőbb rétegeihez kapcsolódnak, innen származik fegyvernemi kötöttségük. Ezek a kifejezések többnyire a szakszavak helyén állnak, a katonák így nevezik meg a fegyvernemre jellemző eszközöket, folyamatokat.

A fegyvernemi szlengbe sorolhatjuk a korábban már említett határőrszavakat, de hozhatunk példát a Magyar Néphadseregből is. A harckocsizók élnek a sütő 'lövedéktartó', mókuskerék 'a tank hűtőjének ventillátora', kanalaz 'a lövegcső a földnek ütközve szennyeződést vesz fel', kutyafej 'a tank infralámpája', béka 'a sebességváltó biztosítója a tankban' szavakkal. A harckocsizókon kívül mások nemigen használják a stabifülű 'nagyfülű' szót sem. Itt az összetétel előtagja utal a fegyvernemre: a stabilizátor (ld. KatLex. 509) a harckocsi egy része. A szó szlengben, illetve a katonai társalgásban használt alakja a stabi. Repülős alakulatoknál ismerik az ancsa 'AN--26-os repülőgép', kloáka 'a szuperszónikus repülőgép hajtómű része'; diszkózik, játszik a fényorgonán, pislog '(a repülésirányító) fényjeleket ad a repülőknek' féktuskó 'az a katona, akinek a lábára rátolták a repülőgép kerekét'; lokátorosoknál a dzsigit 'P--15-ös lokátor'; az angyal 'madárraj', a villanypásztor 'a rádióadó-rendszer árnyékzónája'; híradósoknál a ráharap a horogra 'a rádiós megtalálja a kívánt hullámsávot'; rakétásoknál a kannibál 'rakétaállvány-kezelő' szavakat. (A katonai nyelv belső változatainak rendszeréről ld. még: KIS T.: Igaz Szó 1988/7: 32.)


Jegyzetek:

11. A szaknyelvekhez kapcsolódó szakszleng egyébként nem sajátos katonanyelvi jelenség, ismerünk rá példát a sportnyelvből is: "Szinkron síkon jelentkezik a sportnyelv egészén belül az "ifjúság" nyelve. A fiatal sportolók a sportpályán egymás között nem ugyanazt a nyelvet használják, mint sportoktatóikkal, sportvezetőikkel" (BÁNHIDI Z., A magyar sportnyelv... Bp., 1971. 12, jegyz.; ugyanerről: BÁRCZI: MNyTK. 29. sz. 5). -- [VISSZA a szöveghez]

 

TOVÁBB