Ahhoz, hogy a szövegnyelvészet/szövegtan és a rendszernyelvészet a szöveginterpretáció során egymással összehangolva tudjon "mködni", a rendszernyelvészetnek ki kell tudni elégítenie a szövegnyelvészet/szövegtan által vele szemben támasztott követelményeket. Hivatkozva a 3. fejezetben röviden bemutatott példákra, én e követelmények közül a következket tartom alapveteknek:
A mondatok rendszernyelvészete - a saját eszközeivel, vagy a szövegnyelvészet/szövegtan eszközeit is felhasználva - lehetvé kell tegye
Az "a)"-val jelzett követelmény szemléltetéséhez lássuk a 3. fejezet 1.3. szövegének els három szövegmondatát. (A magukban álló számkódokkal ellátott szövegmondatok az eredetiek - a hiányosak! -, a "&" jelet tartalmazó számkóddal ellátott szövegmondatok a - kurzív részekkel - kiegészítettek.)
[1.] Egy Lévi törzsébl való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségébl.
[1&] Egy Lévi törzsébl való férfi elment, és , a Lévi törzsébl való férfi feleséget vett saját (az , a Lévi törzsébl való férfi) nemzetségébl.
[2.1.] Ez fogant és fiút szült.
[2.1&] Ez a feleség fogant, és ez a feleség fiút szült.
[2.2.] Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta.
[2.2&] Ez a feleség látta, hogy milyen szép a fiú, akit szült, ezért ez a feleség három hónapon át titkolta, hogy , a feleség fiút szült.
Kommentár:
Az [1.] szövegmondat második tagmondatának kiegészítése szövegmondathatáron belüli szintaktikai megfontolások alapján hajtható végre.
Azt, hogy a [2.1.] szövegmondat Ez összetevje az [1.] szövegmondat feleség összetevjével koreferens (más kifejezéssel élve: hogy a [2.1.] szövegmondat Ez összetevjének az [1.] szövegmondat feleség összetevje az antecedense), nem utolsósorban azért tudhatjuk, mert az Ez összetev jelöltjére vonatkozó állítmányok a fogant és fiút szült. Nem lenne ugyanis nehéz olyan [2.1'], illetleg [2.1''] szövegmondatokat alkotni, amelyekben az Ez összetev az [1.] szövegmondatnak az Egy Lévi törzsébl való férfi, illetleg a nemzetségébl összetevjével lenne koreferens; azaz a szövegmondathatáron átnyúló szintaktikai megfontolások önmagukban nem elégségesek.
Azt, hogy a [2.2.] szövegmondat látta és titkolta állítmányának implicit alanya a [2.1.] szövegmondat Ez, (illetleg ennek közvetítésével az [1.] szövegmondat feleséget) összetevjével koreferens, talán még kizárólag (szövegmondathatáron átnyúló) szintaktikai megfontolás alapján megállapíthatjuk. Annak megállapítása azonban, hogy a milyen szép állítmány implicit alanya a fiú (akit szült) már valamivel komplexebb, és még komplexebb a titkolta állítmány implicit tárgyának explicitté tétele, amelynek során azt is el kell döntenünk, hogy ez a tárgy a [2.1.] szövegmondatnak a fiút, vagy a fiút szült kifejezésével kell-e koreferens legyen.
A kiegészített szövegmondatok ezzel szemben mind a konnexitást és kohéziót, mind a koreferenciát világos(abb)an mutatják. A koreferencialitás reprezentációja természetesen csupán akkor válik egészen világossá (egyértelmvé), ha koreferenciaindexeket alkalmazunk! (Lásd a szóban forgó szöveg koreferenciaindexekkel kiegészített változatát a 3. fejezetben.)
Van azonban a kohéziónak (és a parciális koreferencialitásnak) egy dominánsan tezaurisztikus lexikai oldala is. Ezzel találkozunk például a 3. fejezet 1.2. szövegének "3"-mal jelzett koreferencialáncában. E lánc olyan elemeire gondolok itt, mint például: tenger, kiköt, világítótorony, hajó, fedélzet.
Ezeknek az elemeknek a "rokonságát" csak egy tezaurisztikus elrendezést is tartalmazó lexikon (egy sajátos struktúrával rendelkez szótár) segítségével tudjuk explicitté tenni, és csak az e lexikon által megengedett határig.
A "b)"-vel jelzett követelmény kielégítése szükségességének belátásához itt nem kívánok külön példákat hozni, ehhez elegend a 3. fejezet 2. alfejezetében tárgyalt bármely szövegre gondolnunk.
A fentiekben az "a)"-val és a "b)"-vel jelzett két követelmény a szövegmondatok reprezentációjára vonatkozóan más megfogalmazásban többek között a következket jelenti:
Ezekben a reprezentációkban megkülönböztetendk
A következkben az ezeket a követelményeket kielégíteni szándékozó (a mély és a felszíni struktúrák megkülönböztetésére emlékeztet) reprezentációk létrehozásának egyik lehetséges módjára vonatkozóan kívánok néhány megjegyzést tenni.
Vizsgáljuk itt bvítetlen egyszer mondatként a fenti példa "[2.1.]"-gyel jelzett szövegmondatának els tagmondatát:
kiegészítetlen [2.1/1.] Ez fogant. változatban: kiegészített változatban: [2.1/1&] Ez a feleség fogant.
Ahogy fentebb már utaltam rá, a koreferenciarelációk egyértelm reprezentálásához célszer úgynevezett koreferenciaindexeket alkalmazni. Használjuk itt ugyanazokat az indexeket, amelyekkel a 3. fejezetben a szóban forgó szöveg tárgyalásakor már találkoztunk. Ezek közül az indexek közül a választott példa tárgyalásához a következ kettre van szükségünk:
i01 = A LÉVI TÖRZSÉBŐL VALÓ FÉRFI,
i02 = A FELESÉG,
(pontosabban: A LÉVI TÖRZSÉBŐL VALÓ FÉRFI FELESÉGE),
(a koreferenciarelációk szempontjából egész pontosan: i01 FELESÉGE).
A [2.1/1.]-nek lineáris sorrendet megtartó, koreferenciaindexet használó, de azt nem értelmez, valamint explicit módon a grammatikai relációkat sem mutató reprezentációja:
i02 fogant.
A [2.1/1.]-nek a - szóban forgó szövegmondatban ténylegesen adott lineáris elrendezésére tekintettel nem lév - grammatikai relációkat mutató, valamint koreferenciaindex(ek)et használó és azokat értelmez (bár még nem teljes és még jól formáltnak sem tekinthet) reprezentációja ezzel szemben a következ lehet:
[fogant]{r1: i02},
ahol i02-re áll, hogy [feleség(e)]{r2: i02, r3:
i01},
és az i01-re áll, hogy [*Lévi-törzsébl-való-férfi]{r
4: i01}.
Ezekben a reprezentációkban "[]" zárójelben a predikátumok találhatók, "{}" zárójelben pedig e predikátumok argumentumai.
A fogant az adott esetben egyargumentumú predikátum (vki fogant), a nem jól formált *Lévi-törzsébl-való-férfi úgyszintén (vki Lévi-törzsébl-való-férfi), a feleség(e) ezekkel szemben kétargumentumú (vki felesége vkinek).
Valamennyi argumentum két összetevbl áll: a koreferenciaindexbl és egy "ri"-vel jelölt úgynevezett szerepindikátorból, amely a koreferenciaindexszel jelölt individuumnak (személynek, tárgynak, helynek, eseménynek) a szóban forgó predikátum+argumentum(ai) struktúrában betöltött szemantikai funkcióját mutatja.
Azért hangsúlyoztam, hogy ez a reprezentáció jelen formájában (még) se nem jól formált, se nem teljes, mert többek között
A rendszernyelvészet olyan reprezentációk megalkotását kell lehetvé tegye, amelybe ezek az információk adott szövegek interpretálásakor beépíthetk.
Természetesen ezek az én szövegtani koncepciómban szükségesnek tartott reprezentáció-struktúrák, valamint jólformáltsági és teljességi kritériumok, amelyeket más rendszerben más struktúrák, más kritériumok válthatnak fel. A szövegnyelvészeti/szövegtani követelmények viszont igen nagy valószínséggel minden rendszerben ugyanazok maradnak.
(A reprezentáció e fejezetben tárgyalt aspektusaihoz részletesebben lásd a koncepciómat bemutató PETŐFI 1996a 4. fejezetét, amelyben a reprezentációs nyelvek szövegtani kérdéseit részletesebben tárgyalom.)
A bvített egyszer mondatok reprezentálása néhány kérdésének tárgyalásához lássuk a fenti szövegpélda "[1.]"-gyel jelzett szövegmondatának els tagmondatát.
[1/1.] Egy Lévi törzsébl való férfi elment.
Ez a tagmondat a koreferenciaindex alkalmazásával (els megközelítésben) a következ módon reprezentálható:
[elment]{r1: i01},
ahol [i01]-re áll, [férfi]{r2: i01},
hogy
[való]{r3: i01, r4: *Lévi törzse}.
A fentiekben felsorolt okok következtében természetesen ez a reprezentáció sem jól formált. Itt a Lévi törzse argumentum tekinthet egyfajta bvítésnek, amelyet egy jól formált reprezentációban úgyszintén koreferenciaindexszel kell helyettesíteni.
Ami az elment predikátumot illeti, elképzelhet, hogy azt a szöveg elemzésének megkönnyítése érdekében - mint esetleg valamennyi több argumentummal is szerepelni képes predikátumot - az alkalmazott rendszernyelvészeti eszköztár szótárában definiált maximálisan lehetséges számú argumentummal kellene reprezentálni, akkor is, ha az adott szövegmondatban ténylegesen nem fordul el mindegyik. Ha itt csak a két (lehetséges) helyhatározói bvítményre utaló argumentumot vennénk figyelembe, a reprezentáció a következ lenne:
[elment]{r1: i01, r5: x, r6: y},
ahol r5 a 'vhonnan', r6 a 'vhová' argumentumszerepet jelzi x és y pedig magukat a helyeket. Az x és y (amennyiben az adott szövegmondatban jelezve van) egy jól formált reprezentációban természetesen szintén koreferenciaindexszel reprezentálandók.
A rendszernyelvészeti eszköztár nyilván lehetvé kell tegye az [1/1.] tagmondatnak a predikátum+argumentuma(i) struktúrából való levezethetségét. (Az ilyen levezetésekhez szükséges információk, valamint más jelleg bvítmények reprezentációjának tárgyalásához lásd PETŐFI 1996a 4. fejezetét.)
Az összetett mondatok reprezentálása megkívánja a kötszók (az úgynevezett konnektívok) predikátum+argumentuma(i)nak struktúraként való reprezentálását.
A kötszók ilyen jelleg kezelésével - valamint a fentiekben már alkalmazott koreferenciaindexek és az "i03" [= (A) FIÚ] index alkalmazásával - a [2.1.] szövegmondat például a következ módon reprezentálható:
[ÉS]{ra: P1, rb: P2},
ahol P1 azt a propozíciót jelzi, amelynek magja:
[fogant]{r1: i02},
ahol i02-re áll, hogy [feleség(e)]{r2: i02, r3:
i01},
és az i01-re áll, hogy [*Lévi-törzsébl-való-férfi]{r4
: i01};
P2 pedig azt a propozíciót jelzi, amelynek magja:
[szült]{r5: i02, r6: i03},
ahol i02-re áll, hogy [feleség(e)]{r2: i02, r3:
i01},
és az i03-re áll, hogy [fiú]{r5: i03}.
* * *
A reprezentációkhoz fzött megjegyzések befejezéseként a következket szeretném hangsúlyozni:
Az itt - mint a lehetséges reprezentációrendszerek egyikeként - bemutatott reprezentációk alapstruktúrája minden esetben a predikátum+argumentuma(i) struktúra, s mint ilyen viszonylag könnyen kezelhet; az, hogy az ezekben alkalmazott predikátumok lexikai szempontból mi módon kezelendk, az argumentumszerep-indikátorok milyen rendszerével célszer dolgozni, valamint, hogy bellük az adott szövegben ténylegesen elforduló formák (ide értve a névelk adott használatát is) és lineáris elrendezés milyen (a reprezentációkhoz rendelt) információk alapján és mi módon vezethetk le a legcélszerbben, az adott elméleti keretben pontosan meghatározandó.
Akár az itt bemutatott, akár más reprezentáció-rendszernek a f funkciója valószínleg a szövegek szövegnyelvészeti/szövegtani szemléletének kialakítása, és e szemléletnek - nem pedig magának a rendszernek - egy-egy teljes szövegre való alkalmazása; az utóbbi célszersége ugyanis már közepes terjedelm szöveg esetében is megkérdjelezhet. (A szemlélet kialakítása azonban véleményem szerint megkívánja az oktatásban jelenleg többnyire alkalmazott mondatelemzési módszerek gyökeres megváltoztatását!)
Hogy ennek a szemléletnek csupán egyetlen vonására utaljak újra, a koreferenciaindexek alkalmazásának szükségességét és hasznosságát kívánom ismételten hangsúlyozni: ezen indexek alkalmazásának elnye, hogy explicit alapot teremt a szöveg-összefüggség tárgyalásához és szemléltetéséhez, akár az indexek jelöltjeire, akár e jelölteknek a különféle szöveghelyeken különféle nyelvi formában történ megnevezéseire gondolunk. A koreferenciaindexek alkalmazása viszont nyilvánvalóan maga után vonja a mondatreprezentációk sajátos strukturálását!