A mutatók

1. Név- és szóalakmutató

A mutató minden nyelvi adatot (tulajdonnévit és közszóit egyaránt) tartalmaz.

A kurzív írású betűhív névalak után áll az a címszó (félkövér betűtípussal), amelyik alatt az adat megtalálható (az alcímszót nem vesszük figyelembe). Ezt a vármegyére történő utalás követi. Egy betűhív formához több címszó, illetve megye is kapcsolódhat. Alakvariánsokat a cím-szókban nem tüntetünk fel, és elhagytuk a bizonytalan olvasatokra való utalást is.

A mutatóba a latin adatok is bekerülnek, némelyek a könnyebb visszakereshetőség végett kétféle változatban is: például alpes Golcha, illetve Golcha, alpes formában.

2. Címszó- és névelemmutató

Mivel az adattár vármegyék szerint elrendezve tartalmazza a helynévi anyagot, bizonyos típusú keresések megkönnyítésére összesített címszómutatót is készítettünk, amelyben az önálló szócikkek élén álló címszókon kívül az alcímszók és az utaló címszók is megtalálhatók. E mutató tartalmazza a nevekben előforduló összes lexémára való utalást is. Az ilyen jellegű egységek mind szerkezetileg, mind tipográfiailag elkülönülnek a listában: a névelem után dőlt betűvel szedve azok a címszók állnak, amelyekben az adott névelem megtalálható. A címszó- és névelemmutatóban a szócikkek élén álló címszóváltozatok külön sorokban szerepelnek, egyébként a címszó minden más jellemzőjét (bizonytalan vagy kikövetkeztethetetlen alak, fordítás) a szócikkekkel megegyező módon tüntetjük fel.

3. Névvégmutató

A HA. magyar nyelvű adatait a nevek vége szerint is betűrendbe szedtük. Ez a mutató segítséget adhat a helynevek alakszerkezeti vizsgálatához (főleg a képzők tanulmányozásához), valamint fonológiai szerkezeti elemzéséhez. A névvégmutatóban betűhív formában a névadatokat soroljuk fel, de ezek a név- és szóalakmutató segítségével könnyen visszakereshetők a szótári részben. A mutatóba a teljes névalakok mellett besoroltuk a nevek nem szóvégi helyzetben álló névrészeit, névelemeit is.