PBV_1

Pécs-belváros telkei és házai – Előszó

Pécs azon magyar városok közé tartozik, melyek lényegében a XX. századig megőrizték a középkori városszerkeszetet. A városfalon belüli utcarendszer a középkorban alakult ki. A török ezen igen keveset változtatott elenyészően kevés építkezéseivel. Az első jelentősebb változást a török alóli felszabadító harcok jelentették. A súlyos harcok során ugyanis egész utcasorok pusztultak el. Így tűnt el a mai Széchenyi téren, a Megyei Tanács épülete előtt lévő háztömb is, melynek nyomai ma is megtalálhatók a tér burkolata alatt. A török alóli felszabadító harcok, a kuruc és „rác” dúlás után az újjáépülő város továbbra is a régi utcarendszert vette át, annál is inkább, mert a házak a rommádőlt régi épületek alapjain épültek fel. A városszerkezet a továbbiakban is alig változott. Sokat változott viszont a városkép. A különböző korok építészetének uralkodó stílusa a városképre mindig rányomta bélyegét. Az építkezés a legtöbbször rombolással járt. Az épülő új könyörtelenül elpusztította a régit, függetlenül annak kvalitásától. A városkép átalakulása a városkapuk bontásával kezdődött el. A XVIII. század végére az amúgy sem jelentős városfal már inkább nyűg volt a városnak, mint hasznos. A további fejlődés gátjává vált. Sorba lebontották ezért a kapukat, de nem kímélték a falakat sem, ahol utcát kellett nyitni, ott áttörték a falat. Ezt a folyamatot a Barbakánnál kezdték el. A pécsi szőlőkbe ugyanis az északi kapun (Vaskapu) keresztül lehetett közlekedni, vagy nagy kerülővel a Szigeti, illetve Budai kapukon keresztül. A Barbakán melletti utcanyitás és faláttörés éppen a város szőlőtulajdonosok érdekében történt, ez után nem kellett többet kerülniök. A XVIII. század végétől kezdve lassan teljesen eltűnt a városfal. Nem bontották le, de a két oldalán kiparcellázott kis telkekre épülő házak hátsó falát meg lehetett takarítani; a városfalnak támasztották a házakat. A XVIII. században Pécsnek barokk karaktere volt, annak ellenére, hogy a házak zöme nagyon is kisvárosi, sőt szegényes volt. Az akkor épült földszintes házak egyike-másika még ma is áll. Az egyemeletes városháza is inkább egyszerű külsejével, mint barokkos fényével uralkodott a Főtér keleti oldalán. Elsősorban az egyházi építkezések (templomok, kanonoki házak) emelkednek ki a kor építkezései közül. Nem véletlenül. Pécs egyházi város volt, püspök földesúrral. Ebben az időben zajlott a harc a földesúri függőség alóli felszabadulásért (1780-ig). Ez a küzdelem igen sok pénzbe került, elsősorban ennek következtében a város még nem volt olyan erős gazdaságilag, hogy vezető polgárai palotákat építsenek maguknak. A jelentősebb építkezések a XIX. század első felében zajlottak le. Az 1780-ban kivívott szabadalmi jog lehetővé tette a gazdasági fellendülést.

PBV_2

Erre a reformkor is kedvező lehetőséget biztosított. A vagyonosodó polgárok sorra kezdték építkezéseiket. Az uralkodó stílus ekkor a klasszicizmus. A harmincas-negyvenes évekre Pécsett is ez vált általánossá s az ekkor zajló építkezések a város barokkos arculatát jelentősen átformálták. Új városháza épült a régi helyére, elkészültek a Főtér keleti oldalának „kereskedő” házai, a Nádor (a mai szálloda elődje), a Polgári Casinó (a mai Megyei Bíróság épületének elődje), a színzáz (a Déryné, akkor Mária utcában), a Nemzeti Casinó (a FEK helyén), a püspöki könyvtár. Számszerint több mint 40 klasszicizáló köz- és magánépület épült ezekben az években. A nagy fellendülést a szabadságharcot követő önkényuralom törte meg. A XIX. század második fele a város iparosodásának nagy korszaka. A Dunagőzhajózási Társaság megvásárolta a kis bányákat, sörgyár, vasgyár, bőrgyár, porcelángyár épült, kialakult az ipari és bányamunkásság. A külvárosokban sorban épültek a nyomorúságos munkáslakások, s a belvárosban a gazdagodó polgárság rangos épületei. A 60-as években a pécsi nagypolgári építkezést a romantika jellemezte (pl. a Taizs-ház), a századvég azonban az eklektikáé, amely alapjában változtatta meg a városképet. A bontócsákány számos nagyértékű műemléket tüntetett el s a helyükbe ízléstelen nagy paloták épültek. Lebontották a Czindery és Cséby házakat, a klasszicista városházát és színházat, a Nádor szállót, a dominikánus kolostort, a polgári és nemzeti Casinót, eltüntették a Memi pasa fürdőjének akkor még álló maradványait, átformálták a „Sétateret”, a Széchenyi és Kossuth tereket, a Deák (ma: Jákai) utca. Az „új épületek” bántóan kiemelkedtek az addig egységes városképből s uralkodó jellegüknél fogva döntően megváltoztatták a város karakterét. (Postapalota, Takarékpénztár ma megyei tanácsháza, Nemzeti Színház, Vasútállomás, Nádor szálló, Lóránt palota stb.). A 30-as évektől a modern építészet is behatolt a városképbe (pl. a Belvárosi templom), bár az eklektikánál sokkal mértéktartóbban, s kezdetben nem egy esetben szerencsésen beleötvöződve a megszokott városképbe (pl. Üdülőszálló, Pálos templom). A XX. század második felében Pécs nagyváros lett. A nagyarányú építkezések teljesen megváltoztatták a városképet, annak ellenére, hogy a történelmi városközpont nagyjából érintetlen maradt. Madas József munkája ezt a nagy átalakulást követi nyomon a belvárosi telkek kialakulásával és változásaival. Tulajdonképpen a belváros történetét dolgozta fel óriási forrásfeltáró munkával. Ugyanakkor ez a munka maga is forrás, az irásos emlékek tömegének summázata. A történetkutató, a városi rekonstrukciót végző tervező egyaránt megtalálhatja itt a legfontosabb történeti és műszaki adatokat. A további elmélyült kutatáshoz is segítséget nyújt azzal, hogy az eredeti forrásokat, azok őrzési helyét, jelzetét is feltünteti.

Bezerédy Győző