BK2_1287

A pécsi Budai Külváros telkei és házai – Zárszó, Áttekintés

Végignézve a fent felsorolt utcanév előfordulásokat az látható, hogy az utcanevekre nézve a legjellemzőbb a változás. Az 1722. évi telekkönyvben talált utcanevek soha sem ismétlődnek. Illetve csak akkor találkozunk velük később is, ha nem utcanevek, hanem az utca céljára, vagy irányára vonatkozó leírások. Így kérdéses, hogy 1722-ben tényleg élő nevek voltak-e, vagy csak az összeírók alkották azokat. De még a célmegjelöléses elnevezések között is csak kettő van, amelyik a 20-ik századot megérte. Ilyen a Felsőhavi utca. Ezt 1722-ben Weeg naher Maria Schnee Kirchen névvel jelölték. Ezt, eltérő változásaiban ugyan, de megtartotta 1885-ig. Ekkor a déli folytatásában lévő és alapjában névtelen utcácskának is nevet adtak. Úgy tekintették, mintha a Havi boldogasszony utca folytatása lenne, ezért annak nevét kapta meg. De, hogy meg lehessen különböztetni egymástól, az újat az Alsó, a régit a Felső jelzővel látták el. Végül 1962-ben a kápolnára való utalást elhagyva Felsőhavi, illetve Alsóhavi utca néven élnek ma is. Megemlítésre érdemes, hogy már egyszer, 1804-ben hivatalosan is megkapta a Havi utca nevet a felső rész, de az nem ment át a közhasználatba. Hasonló, de bonyolultabb a sorsa a Mindenszentek utcanévnek. A név történetének persze csak késői részét ismerjük. A templom kápolnaként legkésőbben a 13-ik században épült, esetleg a temetővel együtt létesült. Mivel akkor is Mindenszenteknek tiszteletére szentelték, valószínü, hogy az oda vezető utat akkor is a nevével jelezték.

BK2_1288

Az ismert korban ez az utca nem annyira a nevét, inkább a hosszát és a helyét változtatgatta. Végpontja mindenkor a Mindenszentek temploma volt. Kezdőpontja 1864-ig a budai kapu. De felső szakaszával a Zidinát hol kelet, hol nyugat felől kerülte meg. Közben cserélgette a nevét a Tettye utca alsó részével. Végül is az alsó – az Ágoston tér alatti – utcarész 1864-ben a Sörház utcza nosztalgia nevet kapta az egykor ott volt városi sörfözdéről. Majd éppen száz évvel későbben, 1964-ben a Sörház utcához csatolták a felső, Mindszent utca nevü szakaszt is. Ily módon, a talán középkori utcanév, végleg megszünt. Mint már tudjuk, az első hivatalos utca elnevezés, hatósági utcanév rendezés 1804-ben volt. Ekkor harminc utca kapott nevet. Ezek között egy van, amelynek neve ma is változatlan, az Ágota utca. De hossza ennek is változott. Ugyanis eredetileg a Felsőhavi utcától a Vince utcáig tartott, de 1864-től már a Sörház utcánál végződött. A másik utca, melynek neve ma is él, a Vince utca. Közben csak az történt, hogy az 1864. évi rendezéskor az Alsó-Puturluk-utcza nevet kapta, majd 1928-ban Szent Vince utca lett, míg végül 1962-ben visszanyerte eredeti nevét. Ugyan hosszváltozás itt is történt, mert a Karmelita köztől északra lévő része 1964-ig a Baráturba tartozott. A harmadik a Felsőmalom utca. A Malom utca nevet 1804-ben a Siklós felől bevezető országút kapta, a Budai Uczától a siklósi úti vámházig, tehát a mai Rózsa Ferenc utca is beletartozott. Csak 1900-ban választották ketté, Felső és Alsó Malom utcákká. Ám mióta az Alsó malom utcát Rózsa Ferencről nevezték el és így alsó már nem létezik, a Felsőmalom utca név ebben a formájában értelmetlenné vált. Igaz, hogy Felsővámház utca is van közel kétszáz éve, de Alsóvámház utca sohasem volt, pedig alsó vámház létezett és egyidős volt a felső vámházzal. Ugyancsak 1804-ben kapta az egykori Czigány utza a Balokányi utza nevet, melyet a mai napig megőrzött. Legfeljebb egy egy betü változott benne időnként. Ugyan a hossza is megnőtt, de természetes módon, tovább építés következtében. Erre lehetőséget adott az akkori legelőszélen volt cigánytelep felszámolása. De mivel 1864-ben az alatta kialakult utca az Alsó balokány-utcza nevet kapta, az eredeti utcához is hozzá kellett tenni a Felső jelzőt. Teljesen zavaros az Alsóhavi és a Márton utcák névhasználata. Az Alsóhavi utcánál az 1722. évi telekkönyvben a Tettye patak vizében dolgozó cserzővargákról nevezték el az utcát. Nyilván az ott lakott rácoktól kapta a nevét a Márton utcának észak-déli irányú szakasza. Mig a mai Márton utca kelet felé tartó része az ott lakott Kovács Ferenc kovácsmesterről kapta a nevét. Vagyis igazi népi névadás színhelye volt ez a külvárosi városmag, különösen, ha arra is gondolunk, hogy keleti folytatása a Könyök utca lett. De 1804-ben a cserzővargák és a kovács utcáját összevonták Martony Ucza néven, míg a rácok utcája a György Ucza nevet kapta.

BK2_1289

Ezt azonban többé nem említették, nem honosodott meg. Az a helyzet alakult ki, hogy megörökösödött a Márton utca név, a mai napig is él, de tartalma ingadozó lett. Hol az, egyik, hogy a másik utcára vonatkoztatták a Márton nevet. Végül 1864-ben külön nevet kapott az Alsó Havi-Boldogasszony-utcza és a Márton név megmaradt a mai utcának. Még nagyobb a keveredés az Orsolya, Katalin és Erzsébet utcáknál. Az Orsolya és a Katalin utca X alakban keresztezi egymást. Az X-nek nyugati fele 1804-ben az Erzsébet Ucza nevet kapta. A mai Erzsébet utca ekkor még nem létezett. Az X-nek keleti fele pedig az Orssula Ucza lett. Mikor aztán 1864-ben belépett a Katalin név is, a zűrzavar még nagyobb lett. Végül 1885-ben az Erzsébet név elköltözött keletebbre két utcával, ahol a közben kiépült Bengában kialakult mai Erzsébet utca kapta meg, a Katalin és Orsolya utcák pedig már mai alakjukban jelentkeznek. Tehát az 1804-ben adott nevek közül megőrződött az Orsolya és az Erzsébet név, ha nem is az eredeti utcaszakaszokra vonatkoztatva. A végeredmény tehát az, hogy az 1722-es utcanevek közül, ha módosult formájában is, csak egy él, a Felsőhavi utca. Az 1804-ben adott harminc utcanév közül hét név maradt meg. De sajnos ezek közül csak kettő ered helyi sajátosságokból. A többi szentek neveit hordozza. A sok utcanév elvesztés annak ellenére történt, hogy az utcák száma – mint a városnak többi részén is – szaporodott a terjeszkedéssel. Mód lett volna a megtisztelendők részére ott választani utcát, mégis a régi utcaneveket irtották. Sikerrel. Pedig láthatjuk, hogy a személyek emlékét „megörökítő” utcanevek a történelem tanusága szerint, kevés kivételtől eltekintve, nem szoktak örök életüek lenni. Vannak azonban élő, vagy már megszünt nevek, melyekről külön is meg kell emlékezni, mert eredetileg a név nem egy utcát illetett, hanem egy területet, körzetet, vagy amint Pécsett ismételten jelentkezett, „környék”-et jelentett. A budai külvárosban ilyenek a Barátur, a Benga, a Fűzfás, a Gáspár és a Zidina környék. Ezeknek létrejötte a külváros furcsa terjeszkedési módjának következménye. Ugyanis nem csak a fontosabb utak, utcák mentén történt a terjeszkedés, hanem azoktól távol, sokszor hasznosításra alkalmatlan, meredek, de olcsó telkek csábították a szegényebb otthont keresőket. Vagy szöllők, legelők, rétek széle, árkok mente, ahol házcsoportok alakultak ki, esetleg utcák nélkül is, mint a Gáspár környék például. Ilyen volt a Barátur környék, mely az egykori vízlevezető árok, a mai Barátur utcától dél felé terjeszkedett a Havihegy nyugati lejtőjén. Sziget volt a bozótosok és a szöllők között. Legnagyobb kiterjedése idején elérte a Dimitrov utca 16 számú telket, kelet-nyugati irányban pedig a Hegyalja úttól a Vince utcáig terjedt.

BK2_1290

Délről, az Ágota utcától észak felé, a Vince és Felsőhavi utcák között fejlődött a Fűzfás, szláv nevén a Verbák, melyhez hozzá lehet érteni még a Poturluk, most Majtényi Ferenc utcának déli részét is. Majd a kettő közét, az üresen maradt városi bozótost, töltötte ki a 19-ik század második felében a Gáspár környék. Ezáltal a Havihegy nyugati oldalának beépítése teljessé vált. Másképpen alakult a Benga. Telkei szántóföldek parcellázásából születtek. Területét jelzik, hogy Benga név a Katalin utca felső részén két esetben fordul elő. Háromszor jelentkezik az Erzsébet utcában, kétszer pedig a Rudas László utcában. Déli határát az mutatja, hogy az Orsolya utca alsó szakaszát 1840-ben Gasse nach Benga néven említik. Ám a Benga név nem volt hosszúéletü. A városi ügyiratokban csak 1825 és 1842 között fordul elő. Cserkuti Adolf, a város neves levéltárosának feljegyzései között található, hogy egy 1841-ben született pécsi polgár közlése szerint: Benga a Havi oldal az Ágoston templomtól kifelé, az Orsolya, Katalin és Erzsébet utcák. A munka folyamán bennem az a nézet alakult ki, hogy a Benga név még a beépítés előtti területet illette, mely a beépítés után hamarosan eltünt. Nem csak helyi viszonylatban különleges a Zidina környék. Egy, a török időkben elpusztult középkori apácazárda helyén keletkezett. Maga a Zidina név nagy falakat, romokat jelent. A dominikánusok a török után hamarosan jelentkeztek és a romokra igényt tartottak. Egykori, a Színház tér területén volt, rendházukat a püspök ellenzése dacára, az onnan elhordott kövekből építették fel. Igényüket a város is tiszteletben tartotta annyira, hogy az egykori klastrom területén épült tucatnyi házat még 1752-ben is úgy tartotta nyilván, hogy azok a dominikánusok telkén épültek. Csak az a furcsa, hogy a városi iratokban a zidina szó sohasem fordul elő. Első alkalommal az 1864. évi utcanév rendezéskor találkozunk vele már nyomtatásban, amikor a mai Domonkos utcával együttesen a Zidina környéke nevet kapta. Valószínü, hogy az élő beszédben a név élt már kezdettől fogva, még mielőtt a domonkosok a falakat elbontották volna. Hogy az egykori zárda milyen mértékben volt romos, azt nem tudjuk. De elgondolkoztató az 1713. évi pestisjárvány egyik áldozatáról szóló anyakönyvi bejegyzés, mely szerint – mint már előbb olvashattuk – „... a külvárosban az apácazárda elhagyott falai között” halt meg. Vajjon nem állt-e még ekkor néhány boltozatos helyiség, melyben egy szegény megyei hajdú, vagy más szegény család menedéket talált és csak akkor vált igazi rommá, mikor a dominikánusok elkezdték a kő kitermelését és szállítását 1725-ben. Mivel ezek a környékek túlságosan nagyra növekedtek és a szerkezetük is igen zavaros volt, 1926-ban rendet akartak teremteni és utcákra bontották azokat. Tucatnyi új utca keletkezett, melyek helyenként valóságos labirintust alkotnak. De az új utcákban alkalmazott házszámozás is éppen olyan. A „környék”-ek felbontása után sem egyszerü feladat egy házszámot megtalálni.

BK2_1291

A Menyhért utcában csak két ház van, a 10 és 12 számú. Vagyis az egyetlen eredmény az utcák és így az utcanevek számának növekedése volt. Érdemes megemlékezni a városnak néhány olyan pontjáról, melyek a mai napig is megvannak, melyeknek nevéből utcanév lett, még akkor is, ha egy részük már megszünt utcanév lenni. Vagy talán emiatt még indokoltabb is. Ilyenek például a Tettye, a Mindenszentek, a Poturluk, a Balokány. A Tettye egy, a város felett, de közelében lévő terület neve, melyen egy nagy vízhozamú patak ered. A patak is ezt a nevet viseli most. Vize a mai napig is, a város vízvezeték-rendszerébe kerül. Több helyen előkerült a római korú vízvezeték, mely az egykori Sopianae-ba vezette a vizet. Használták a víz egy részét a középkorban, a törökök, majd a török után is, egészen 1892-ig, amikor a város mai vízvezeték rendszerének alapja létesült. A víz másik része a város fő energiaforrása volt. Hajtott lőpormalmot, papírmalmot, lisztőrlő- és fűrészmalmot, a posztósok és pokrócosok kallóit. Ellátta ipari vízzel a tímárokat, tabakokat, cserzővargákat. Tartott ez mindaddig, amíg a növekvő számú városi lakosság el nem vette az egész vizet és a feljlődő gyáripar miatt ezek a kis műhelyek ki nem haltak. Emiatt építettek itt a törökök lőpormalmot öles falakkal, melyet a császári katonaság tovább használt 1714. június 11-ikéig, amikoris felrobbant. Már az 1500-as évek elején Szathmáry György pécsi püspök emeletes reneszánsz nyaralót építtetett itt, melynek romjai máig is ott állnak. Ez úgy látszik jól viselte el Mohácsot is, mert Vincens Keresztély kamarai megbízott 1690. április 20-iki jelentése szerint „annak előtte török remetékké /anachoretae turcicae/ volt, kik a nagy romokban laktak és a fensikot birták.” Sajnos, ez az épület a felszabadítást már nem birta ki. Hozzáértők szerint a „tekke” török szó magyarul kolostrot jelent. Ennek a magyar nyelvhez idomult alakja volna a Tettye. Vagyis a fensík és a patak nevét a török derviskolostortól nyerte és – némi viszontagságok után ugyan – de sikerült megőriznie máig is a Tettye térnek és a Tettye utcának. Hasonlóan jelentős és ősi a Mindenszentek templom és temető. Már 1250 körül épült ott egy román stílű kápolna, melyet később három hajós, gótikus templommá építettek át. Mellette a város – talán csak egyik – temetője. melybe évszázadokon át temetkeztek. A török időkben a városban élő keresztények egyetlen temploma és temetője. A török után egy évszázadon át a város plébánia temploma. A temető is tovább élt. De Mária Terézia 1777-ben rendelkezett a sorban való temetkezésről, egyben elrendelte a megtelt temetők 30 évig tartó pihentetését is, több évszázados használat után kénytelen volt a város új temetőt nyitni. Ezidőtájt a Széchenyi téri templom lett a plébániai, így a temető és templom elvesztette történelmi szerepét, ám szinte változatlan jelenlétével őrzi a múltat. A templom, a cinterem, a temető kerítés most is áll. Ilyen múlt után nem érdemelte meg, hogy az utcanevet, mely legalább a törökök kiűzése óta élt, 1964-ben megszüntessék.

BK2_1292

Az utolsó száz évben sok vitára adott okot a helytörténészek és nyelvészek között a Poturluk név és ennek helyes írásmódja. A Dunántúl napilapban 1928. március 3-án Potuluki Mihály egykori szabómester és városi tanácsost tartja a névadás alanyának Záray. De 8-án írott válaszában Szőnyi Ottó Dr. elutasítja Záray álláspontját. Teszi ezt azért, mert Evlia Cselebi török történetíró munkája magyar fordításának egyik jegyzete szerint a potur török szó, ami magyarul elmohamedánosodott bosnyákot jelent. A szláv luk szó pedig annyi, mint szöglet. Vagyis a poturluk jelentése: a bosnyák muzulmánok szöglete. A Poturluk utca, a mai Majtényi Ferenc utca, pedig azért kapta a nevét, mert ott telepedtek meg a törökök után visszamaradt poturok. A Záray állásponttal nem is érdemes foglalkozni. Szőnyié tudományosan megalapozottnak tűnik, de – a talált adatok alapján – csak abban az esetben látszik elfogadhatónak esetünkben, ha a poturok nem a törökök után, hanem a törökök alatt laktak azon a részen. Ezt pedig bizonyítani sem pro, sem contra nem lehet. Ugyanis a Vince utcában a 17-ik században lakótelkek nem voltak. A mai Majtényi Ferenc utcában 1712-ben – tehát 26 évvel a törökök kiűzése után – csak egy lakott telket sikerült kimutatni. A lakott telkek száma 1719-re már hétre emelkedett. Van köztük egy Busaglia nevű is, akiről neve alapján lehetséges, hogy itt maradt török. De ugyanakkor két Olasz nevűnek is van ott háza. Tehát a poturoknak itt való visszarmaradása csak alap nélküli feltételezés. E tanulmánynak nem feladata etimológiai kérdésekkel foglalkozni. Annál is inkább, mert az előkerült adatok alapján egészen más oka volt annak, hogy a poturluk név itt bukkant fel. Sőt ugy tünik, hogy ezt a nevet már a törököktől örököltük. Az utánuk következő két évszázadban a Poturluk nevet, illetve annak valamilyen változatát egy – a Havihegy oldalában fakadt – forrásból földalatti vezetéken táplált kút, közkút és közvetlen környéke viselte. Ott, ahol a Majtényi Ferenc utca beletorkolik a Vince utcában lévő kiöblösödésbe, mely a múlt század végéig jelentősen nagyobb volt a mainál, hiszen abban volt a Kniffer féle fűrészmalom 200 n. öles telke is. Ennek az öblösödésnek, ma már beton támfallal leválasztott keleti részén volt a kút. Ezt a részt 1744-ben Poturlukként említik. Majd 1761-ben azt írják, hogy: Locus communiter nominari solitus Poturluk, azaz: Hely, melyet általában Poturluknak szokás nevezni. A mai Menyhért utca egy, a völgybe levezető ösvény mentén alakult ki, melyet „Semita ad Poturluk deserviens” néven neveztek. A Majtényi Ferenc utca páratlan számú telkeinek nyugati vége alatt vezetett egy ösvény, melyet „Semita usque Fontem Putoluk deserviens”, vagyis: a Putoluk kútig szolgáló ösvényként említenek. Magát a kutat nyelvtől függően Putem Puter, Fons, Putorluk, Poturluk nevezetü Tsatornya, Puturluk, Buderpruns, Putterloch, stb. névvel illetik.

BK2_1293

Amikor a város onnan vizet vezetett a mintegy fél kilométernyire fekvő városi sörfőzőbe 1774-ben, azt írta elő, hogy „... das Wasser von dem so benannten Brünnen Quill gegen herüber bey dem Butter Brünn zu fassen”. Vagyis a vizet a forrástól jövő vezetékből, de a kút közelében kell venni. Még 1823-ben is javítani kellett a „Fontem Poturluk dictum antiquissimum”-ot, a Poturluknak mondott ősi kuta, és a hozzá vezető földalatti vezetékből is 8 ölnyit. Ennek a városi vízvezetéktől független, külön forrásból táplált kútnak vízminőségéről maradhattak emlékek. Az 1887-ben kiadott Szabad kir. Pécs város házszámainak sorozata címü kiadványban az összeállító Németh Béla az Alsó-Puturla-utczához a következőket fűzi: „Puturla név állítólag a német „Butterloch”-ból származik, mely kifejezéssel a benne lévő forrásvíz megtiszteltetett, mások szerint poturla török szó, és hegyoldalt jelent.“ Mindezek azt bizonyítják, hogy a Poturluk név nem az ott maradt bosnyákoktól származik, hanem egy – valószínűleg még a törököktől ránk maradt – bőséges és jó vizű kútról származott át az egyetlen mellette lévő utcára, mely oda vezetett, a mai Majtényi Ferenc utcára. Ami a név második felét, a luk szót illeti, mely hozzáértők szerint szögletet jelent, tudomásul kell vennünk. De ha arra gondolunk, hogy a pécsi jezsuita kollégium Historia domus-a szerint a Rókus domb alján is meglévő – Kerlejala, Kerkalló néven is ismert – forrást ugy hívták, hogy „Fontana Edes baba luk dicta effluens de sub monte”, vagyis az Edes /Idrisz./ baba luknak mondotta domb aljában fakadó forrás, fel kell valaminek tűnnie. Annak, hogy az Edes baba is luk, a Potur is luk, mindkettő víznyerőhely. Az Edes baba biztosan, a Potur valószinüleg török maradvány. Vajjon, ez mind csak véletlen? Mivel a Poturluk utcanév már nem létezik, szólnunk kell a megszünés körülményeiről is. Az Alsó-Puturla utca lakói 1928-ban kérték a név megváltoztatását. Az építési szakbizottság azt javasolta, hogy az Alsó Puturla utca kapja vissza régi, Vince utca nevét. A Felső-Puturla utcának pedig – hogy megtartsák a történelmi nevet – legyen a neve szintén a régi, Potorluk utca. A közgyülés úgy határozott, hogy az Alsó-Puturluk utca ezután a Szent Vince nevet viselje. De mivel a Poturluk szó helyes írásmódja bizonytalan, a tanács kellő kivizsgálás után tegyen jelentést. Ilyen jelentés nem ismeretes és az utca a továbbiakban Felső Poturluk névem szerepelt. Ám 1948-ban ismét lakossági kérelem érkezett. Fő indokuk az volt, hogy a reakciós időkben a Német Tudományos Intézet, városszerte terjesztett körlevélben, a város német jellegét azzal bizonyította, hogy a Puturluk utca ősi neve Butterloch volt. Az utcaelnevező szakbizottság azt javasolta, hogy az utcát Majtényi Ferenc egykori baranyai alispánról nevezzék el, aki a szabadságharcban nagy érdemeket szerzett. A közgyűlés el is fogadta ezt a javaslatot azzal, hogy az utcában a Poturluk név emlékét táblán Örökítsék meg, a név pedig legyen Majtényi Ferenc utca.

BK2_1294

Most már csak az jelent problémát, hogy a szabadságharc alatt volt baranyai alispánt báró Majthényi Józsefnek hívták. A végeredmény tehát az lett, hogy az ősi Poturluk név elveszett, de hogy az utca kinek a nevét viseli, nem tudjuk. Hasonló problémákkal és megfejtési elméletekkel terhelt a Balokány név is. Előzőkből értesülhettünk, hogy felváltva három arra vezető utca is viselte a balokánya nevet. Bár hivatalosan az 1804-ben a Felső balokány utca kapta a Balokányi Utza, Balokana Gasse nevet, mégis évtizedeken át hol az Alsó balokány utcánál, hol a Zsolnay Vilmos utcánál bukkant fel a név. A Balokány szó jelentése és etimológiája mai napig is tisztázatlan. Kezdve a naiv magyarázattól, hogy a török időkben Ali bég hánja /majorja/ volt ott, Klemm Antal magyarázatáig, mely a szerb-horvát balega, baloga, magyarul: állati ürülék jelentésü szó átvételének véli. Sokkal meggyőzőbbnek tűnik Győrffy György nézete, hogy a bal török igetőből képzett szavak agyag, sár jelentésüek. Ilyen szó szláv átvétele lenne a Balokána. Hasonló volt a felfogása Sterba Jánosnak is, ki azt vallja, hogy az ősi szlávok a Balatont csak Blatunynak, sármezőnek hívhatták. Sarosácz György közlése szerint Lotárdon ma is Balokáná-nak neveznek egy mély fekvésü, patakmenti rétet, kazsálót, mely egykor talán mocsár is lehetett. Az előkerült adatok szerint a budai külvárosi Balokány eredetileg hatalmas, dél felé húzódó kb. 200 x 150 méter területü agyaggödör volt. Ez szolgáltatta az agyagot a város téglaégetőjének és a lakóknak, valószínüleg már a török alatt is. Mikor a vízzáró agyagréteget letermelték, alulról források fakadtak és a gödör fenekén sártenger keletkezett. Ekkor a város mellette, a keleti oldalon új agyaggödröt kezdett. Ezek jól láthatók Duplatre 1780-ban készült térképén és félreérthetetlenné teszi az új gödörben lévő Lamgrube felirat. A név a budai külvárosban első alkalommal 1746. január 28-án jelentkezik. A tanács ekkor „Ballukanyam extra Portam Budensem habitam, et vulgo vocitatam”, a Budai kapun kívüli, közönségesen úgy nevezett Ballukanya-t átengedi Gregorics Márton kereskedőnek, aki vállalta, hogy nyolc évi adómentesség fejében saját költségén kitisztítja és rétté alakítja át. De hogy mi történt a következőkben, azt nem tudjuk pontosan, mert a tanácsülési jegyzőkönyvekben megfelelő határozatot nem találunk. Ám az elszámolásokból kitűnik, hogy 1758. szeptembertől 1759. februárig terjedő időben rétek körülárkolására és Canalisba, a mai Pécsi vízbe leveztő árok létesítésére 389, illetve 467 folyóöl földmunkát, árokásást végeztetett a város és még 40 öl ároktisztítást a Kőhídtól a Bassa-Malom felé. Vagyis a volt agyaggödörben fakadt öt forrás vizét földtöltésekből készült medencében összefogták és a felesleg levezetésére vízárkot készítettek.
BK2_1295

Fentiekből látjuk, mikor és hogyan keletkezett a Balokány. De azt is, hogy a név a „tó” keletkezése előtt másfél évtizeddel már élt, vagyis nevét nem a tó, hanem az előtte ott volt, elpocsolyásodott agyaggödör adta. Hogy kb. mikor, azt sajnos megállapítani nem lehetett. Valószínűnek látszik, hogy ez a gödör már a törökök alatt is a téglaégetést szolgálta. Sőt, ha a terepalakulást nézzük, feltehető, hogy elődje a mai teniszpályák helyén volt. Ettől kezdve mind gyakrabban találkozunk a Balokánya névvel, még pedig az esetek döntő többségében a végén a-betüvel. Még a 19-ik század második felében is. Az i végü alak ritkán és csak magyar nyelvü szövegben jelentkezik. Néha azonban előfordulnak Bolikánya, sőt Pellikána változatok is. Érdekes és hosszú múltja miatt itt is gondolni kell arra, hogy a Felső és Alsó balokány utcákra is az elmúlás vár. Ha még a Balokány liget nevét is korszerüsítenék, semmi sem emlékeztetne többé erre az érdekes szakaszára a város múltjának. A bejáratánál lévő tábla felirata már Ífjusági park. Alatta apró betükkel pedig Balokány liget; Tehát, már elkezdődött. A történelmi Budai külvárosban 56 utca van. Közéleti, vagy történelmi személyek nevét 15 utca viseli. Ennek ellenére – mint láttuk – az idők folyamán az utcanevek majd mind megváltoztak. De a változásoknak érdemleges okait nem lehet megtalálni. Mert például teljes mértékben indokolta a Harang Utza nevet 1804-ben, hogy Fischer, majd Veinpert harangöntők laktak benne. De semmi sem indokolta, hogy 1864-ben ezt a nevet a szomszédos utca kapja meg, melynek semmiféle kapcsolata sem volt a harangokkal, viszont a Harangöntő utca Láncz utcza legyen, mikor még a környékén sem gyártottak soha láncot. Lehetne még ilyen indokolt változásokat felsorolni. Ezért még semmi sem biztosítja, hogy a mostani utcanevek tovább fognak élni és nem fognak éppen ilyen indokoltan megváltozni. Ugyanis nem valószínű, hogy pécsi ember Bulgáriából jött vendégének büszkén mutogatná, hogy nemzeti hősükről, Dimtrovról milyen szép utcát neveztünk el. Nem véletlen, hogy a munka II. része a Pécsi budai külváros utcái címet kapta. Ugyanis általában a városok közterületei közé terek is tartoznak. Kivéve Pécset, mely úgy a múltban, mint a jelenben is, irtózik a terektől. A budai külvárosban az Ágoston tér és az Irányi Dániel tér viseli ezt a megkülönböztető nevet. De az Ágoston tér, mint láttuk, sohasem volt tér, legfeljebb a templom előtereként szolgál. Ezt is patakmeder, malomárok, kocsiút hasogatta részekre. Viszont hatalmas tér volt a Marhatér, mely később a Vásártér, Buzatér, majd Irányi Dániel tér nevet kapta. Ám ebben a században megépült területén a Zipernovszky Károly szakközépiskola, az elemi iskola, a városi bérházak. Így a tér részben beépült, másrészt kétfelé szakadt. Az északi részre, mely még viseli nevét, tulajdonképpen csak egy szélesebb kocsiúttá vált. Déli része, a mai 48-as tér még térnek tekinthető, bár csak töredéke az egykori térnek. A városrendezési tervek nem mutatják kedvezőbb változás lehetőségét.

BK2_1296

Eszerint Pécs egyetlen tere a Széchenyi tér marad. Hiszen a parkosított Szent István tér nem töltheti be egy tér szerepét. Ott nem lehet tömegeket mozgatni, nem lehet távlatot kívánó emlékmüvet épiteni. Ráadásul azt a kis zöld foltot a kő és aszfalt rengetegből halálos bűn lenne eltüntetni. Bár az is nagyobb volt a múltban. A 18-ik század végén két oldalát már beépítették. Sőt Eisenhut városi mérnök 1791-ben parcellázási terve szerint az egészet parcellázni szándékozták, csak a Szent György kút közelében maradt volna egy kis szabad térség. Szerencsére ez a terv nem valósult meg. Mindezekből le kell vonni egy tanulságot. Az utcanévnek kettős feladta van: a tájékoztatás, és az azonosítás. Mint látható volt, a lakosság által adott nevek megfeleltek ennek a kettős feladatnak. Iránymutatók, jellemzők voltak és sok esetben helyi ízük, népi zamatuk is volt. A szentekről, vagy közéleti személyekről történt elnevezések következtében tájékoztató szerepüket elvesztették és már csak azononosításra alkalmasak, amig nevüket ismét meg nem változtatják. Még helyi különlegességek is vannak, voltak utcaneveink között, melyek más helységekben nem is fordulhatnak elő, mert csak itt voltak meg azok a történelmi előzmények, melyekből fakadtak. Kossuth utca, Petőfi utca minden faluban van, melyben egynél több az utcák száma. De Tettye utca, Poturluk utca, Zidina-környék, Balokány utca, Felsővámház utca csak Pécsett van, mert csak Pécsett lehet. A jövőre nézve előnyösebbnek tűnik inkább régi neveket visszaadni és ha kell, az új neveket a bőségesen épülő új utcák számára tartogatni.

Madas József